Sudeki (by GustyX)

Valószínűsítem, nem sokan ismerik ezt a játékot. Ez azért is lehetséges, mert a PC-s verzió nem kapott nagy reklámot és pechjére a KotOR 2-vel megközelítőleg egy időben jött világra, továbbá sokakat szerintem elriasztottak az első képek (miért, lsd. később). Stílusát tekintve a szeretett személyi számítógépünkön igen ritka stílust képvisel: akció-RPG. Nálam sorban ez a 2. a Fable előtt, Jade Empire mögött.

Kezdetben béke honolt Sudeki világában, mígnem az egyik istenség, Heigou megunta a közös tulajdont, így kettészakította a világot. Tulajdonostársa Tetsu ezt azonban nem nézhette tétlenül, így 4 legendás harcossal felvette vele a harcot és győzelmet aratott. Igen ám, azonban Heigou megunta rabságát, így ismételten nekivágott tervei megvalósításának. Megtámadta Haskilliát (ahol a kalandjaink kezdődnek) és háborút szított Sudeki földjén. Ismét szükség van hősökre, akik Tetsu segítségével ismételten győzelmet aratnak a gonosz felett. Dióhéjban ennyi lenne a történet, azzal a kitérővel, hogy hőseink eme rendeltetésére csak a játék közepe-vége felé fog fény derülni. Addig viszont meg kell szerezni az illuminai kristályokat, hogy megvédhessék Haskiliát. A kristályok utáni kutakodás hozza össze hőseinket, akik együtt keverednek kalandokba, együtt járják be a birodalmat és tesznek rendet. Természetesen ettől komplikáltabb lesz a fordulatokban amúgy sem szegény történet. 4 karaktert irányíthatunk majd a játékban (előfordul, hogy éppen csak egyiket-másikat, vagy csak kettejüket), akikről egyre több mindent tudunk meg a sztori előrehaladtával. Itt van nekünk a „tologató” Tal, a királyi őrség elitjének tagja, aki nincs kibékélve az apjával, „6. érzékű” Ailish, az engedetlen hercegnő, a mágia bajnoka, „Pókember” Buki, a harcos amazon és „top gun” Elco, a királynő legkiválóbb tudósa (jó, kifejtem . Tal-lal ládákat tologathatunk az útból, Ailish-sal rejtett ládákat, helyeket fedhetünk fel, Bukival a kijelölt helyeken mászhatunk a falon, Elco pedig a kijelölt helyeken repkedni tud). Mindegyik karakter teljesen más egyéniség, mindenkit más vezérel. Hogy hogyan kerülnek majd egy társaságba, az majd a játék folyamán derül ki!

Sudeki világa szabadon bejárható, így ha nem sietünk a végigvitellel, akkor sok felfedeznivaló vár ránk. Érdemes is olykor körülnézni és letérni az útról (kihasználva Buki vagy Elco képességét), hiszen így szerezhetjük meg a jobb a fegyvereket, némi zsetont vagy „tulajdonságnövelő” orbokat. Ha már csak kevés XP kellene a következő szinthez, semmi gond, visszatérünk egy korábbi „farmra” (akár tényleg farmra!) farmolni, megszerezve még azt a keveset, hogy aztán újult erővel szállhassunk szembe a gonosszal! Ha teljesíteni szeretnénk minden küldetést, akkor szükségünk is lesz erre (ráadásul bizonyos helyekre csak egyik karakterrel tudunk eljutni, így érdemes vissza-visszanézni korábbi helyszínekre). Néhány tárgyat ugyanis csak a játék végén szerzünk meg, amit a kezdőhelyszínre kell majd visszavinnünk. Egyes helyszíneket nem csak horizontális irányban járhatunk be, hanem vertikálisan is. Összességében a helyszínekre nem lehet panaszunk, sok helyen meg fogunk fordulni a bandával (az egyes karakterek szülővárosában is), így bőven lesz mit felfedezni a ~ 22-25 órás játékidő alatt (ebben már benne van a tápolás is!). Az egyes helyszínek 3 központi területen (Haskillia, Shadow World, Akloria) találhatóak, amelyek között (egy köztes állomás beiktatásával) teleportkapuk segítségével közlekedhetünk. Tájékozódásunkat egy egyszerű térkép fogja segíteni a bal felső sarokban. Hibája annyi, hogy csak pontokat jelöl rajta, semmi egyebet (mely egyebek a menüből érhetőek el, a világtérképen keresztül). Ezek az egyebek lennének a „shopok”, ahol feltölthetjük készleteinket és megszabadulhatunk fölöslegeinktől, a kovácsok, ahol a fegyvereinket, páncéljainkat tuningolhatjuk (lsd. később), kocsmák, ahol megszállhatunk, regenerálva a csipet csapatot.

Egy RPG-nek megfelelően nem csak a főküldetéseket hajthatjuk végre, hanem vállalhatunk melléküldetéseket is. Ezeket a megfelelő NPC-ktől tudjuk felvenni, majd leadni. Ezek azonban nem lettek túl változatosak, általában egy ilyen abból áll, hogy „hozz nekem X-ből Y-t” (mindezt több hullámban) vagy… Nincs vagy! Illetve mégis, de ezek inkább egyfajta „bónusz” küldetések, amelyek teljesítése a játék ¾-ét kiteszi. Értem ezalatt, egyrészt hogy bizonyítsuk be, milyen tökös legények vagyunk, másrészt hogy több helyszínen kell melléküldetéseket teljesítenünk, hogy teljesíteni tudjuk ezeket a bónuszokat. Én ez utóbbit csak „oltári küldetéseknek” hívom, de többet nem árulok el róluk. Mégis: érdemes megcsinálni, ahogy az összes többit, mivel értékes, hasznos jutalmakat kapunk teljesítésükért. Egyedüli gondom a mellékküldetésekkel annyi volt, hogy egyáltalán nem jelzi a játék, hogyha valaki akar tőlünk valamit. Ez a felvételnél nem is akkora gond (mivel mindenkivel beszélünk), de amikor azt se tudjuk kinek kell, mit leadni, már zavaró (jó, persze nem okoz akkora nehézséget megjegyezni adott NPC helyzetét, de mégis rossz ez így).

Akció-RPG révén nem lesz harcmentes a kalandozásunk. Sőt, ez adja a játék esszenciáját:). 4 irányítható karakter, 2 féle harci stílus. Van 2 közelharcosunk (Tal, Buki) és van két „mágusunk” (Ailish, Elco). A közelharcosok a szokásos h&s stílusban irtják a népet (Tal a kardokkal, Buki viszont pengékkel szeret érvényesülni), azonban nem csak egyszerű gombnyomogatás lesz velük. Alapból két támadási módjuk van: vízszintes és függőleges csapások (a sepregető támadást ritkán használjuk majd). Külön-külön a normál támadásnak felelnek meg, azonban kombinálhatjuk is ezeket, egy erős támadást eredményezve! Előhozásuk nem bonyolult, csak a megfelelő pillanatban kell megnyomni valamelyik támadást, háromszor egymás után és máris kifekszik az életünkre törő. Többféle, különböző erősségű kombinációk vannak, de mindegyiket ezen a módon kell előhívni (más támadás kombinációkkal ofc). Vigyázzunk, nehogy hamar vagy későn csapkodjunk, mert akkor sikertelen lesz a támadás! Továbbá akkor is sikertelen, ha közben megütnek minket (illetve ha védekezünk). Ebből ered a kombók erőssége közötti különbség. Míg a leggyengébb befejező mozdulata villámgyors, a legbrutálisabbé egy kis időbe telik, ami alatt mi is bekaphatunk egyet. Erre sem árt odafigyelni a harc hevében! Velük harcolva csupán annyi zavaró tényezőt észleltem, hogy hiányoltam a „lock-on” funkciót, így néha előfordult, hogy a semmibe csapkodtam. A másik két karakterrel viszont egy fantasy FPS-ben érezhetjük magunkat. Ha épp Ailish-sal vagy Elco-va harcolunk, FPS nézetbe kerülünk és oly módon is irthatjuk a rosszarcúakat. A hercegnő a varázsbotokat, Elco a lőfegyvereket részesíti előnyben. A harcok egyébként valós időben zajlanak, nem is tudjuk megállítani, csak lelassítani. Itt nem a már ismert, mindenhol megjelenő bullet time-ra kell gondolni, hanem egészen másra! Igen, a még nem említett különböző képességekre! Ez az, ami szerintem igen eredetire és használhatóra is sikerült! Minden karakternek megvannak a saját képességeik, amelyek amellett, hogy látványosak, hatásosak is! Harc közben elő kell hívni a gyors menüt (ekkor lelassul minden) és kiválasztani a használni kívánt képességet. Választás után megjelenik a támadás hatósugara (ami lehet egyenes irányban terjedő tűzlabda, ¼ körben sebző méreggáz vagy konkrét célpont stb.), amelyet nekünk a megfelelő irányba kell állítanunk és BUMMM!!!! A hatósugárban állók mind sebződnek, egyenlő mértékben! Itt két dologra kell figyelnünk: az idő telik, így nem tökölhetünk a kijelöléssel (a hatósugár területe jelzi az időt, meddig használhatjuk a képességet) valamint a menüben kotorászva is megüthetnek minket, lehetetlenné téve a támadást. Szerintem nagyon jól működik a rendszer. Hátránya, hogyha túlszaladtunk a célon, akkor nem hátrálhatunk visszább. A sztori előrehaladtával mindegyik hősünk kap majd 2-2 spirit strike-ot, amit tulajdonságoktól függetlenül használhatunk. Ezeket az ellenségek legyőzése után tudjuk feltölteni. Egyik „mindent visz” alapon működő támadó varázslat, másik pedig komoly támogatást nyújt a bandának (az alap képességek között is vannak támogató skillek). Harcokban egyébként nem lesz hiány, akad szép számmal farmolható területek is és az ellenségek is változatosak lesznek.

Harcolni ugye csak megfelelő felszereléssel lehet, melyeket itt nem tudunk shopokban megvenni . Ezeket vagy meg kell találnunk vagy kiérdemelnünk a melléküldetések végrehajtásával. Minden fegyvernek két tulajdonsága van (kivéve range fegyverek): sebzés és chance to critical, amelyeket a helyi kovácsoknál, rúnákkal fejleszthetünk. Van ami a sebzést növeli, más életet/manát lop vagy csak növeli a ctc-t. Változtathatjuk is ezeket, ami azonban pénzbe kerül. Ebből viszont nem lesz sok, úgyhogy érdemes megfontolni, mit fejlesztünk. Páncélok tekintetében is hasonló a helyzet, annyi kivétellel, hogy ezeket a sztori előrehaladtával kapjuk meg valakitől, egyre coolabb külsőt kölcsönözve a viselőjének. Ebbe is tehetőek rúnák, amik sokkal drágábbak, de hasznosabbak is!

Természetesen még a legtökösebb hősök sem érnének semmit a különböző „pósönök” nélkül. Rengeteg fajtát találunk majd belőlük, mint pl. élet/mana feltöltő (különböző kiszerelésekben), kettő az egyben stb.. Ezekben nem fogunk dúskálni, de szűkölködni sem. Készletünket az elhullott ellenségektől, a széttörhető edényekből/ládákból és a shopokból tölthetjük fel. Ez utóbbiban csak párszor fogunk ilyeneket vásárolni, hiszen a florinunkat (pénz) inkább a kovácsoknál fogjuk elkölteni. Harchoz még annyit fűznék hozzá, hogy nincsen láthatatlan fal effekt, hanem a földből kinövő indák vagy tűzfalak akadályozzák meg a ringből való távozásunkat. Ez szvsz sokkal „reálisabb” és elfogadhatóbb megoldás, mint pl. a JE láthatatlan fala.

Mivel akció-RPG-ről van szó, nem ártana megemlíteni karakterfejlődést sem. Ez nagyon egyszerűre sikerült. Minden szintlépéskor kapunk egy 1 pontot (bizony, 1-et!), amelyet a tulajdonságok fejlesztésére és képességek vásárlására költhetünk. Az alábbi 4 tulajdonságunk van: élet, varázspont (mana), sebzés, varázslat sebzése (essencia). Az első 3-at gondolom nem kell bemutatni, mindenki számára egyértelmű. Ez utóbbi viszont azt szolgálja, hogy az egyes varázslatok nagyobbat sebezzenek, hosszabb ideig tartsanak. A harcon kívül a tulajdonságoknál is megjelenik az egyes szereplők beállítottsága. Pl. Tal-nál egy pont kevesebb manát jelent mint Ailishnál (Tal +5, Ailish +10), de az erő/élet esetében fordított a helyzet, ezzel mintegy „rákényszerítve” a játékost, hogy Ailish varázsolgasson, Tal pedig az első sorban „tomboljon”. Szintlépést leszámítva, a különböző orbokkal is javíthatunk tulajdonságainkon, melyeket az egyes területeken kell megtalálnunk. Ami pedig a varázslatokat illeti, egyetlen pontból lehet őket megvásárolni, amennyiben van elég manánk hozzá. Fejlesztésükre pedig a már említett módon van lehetőség (érzed az erőt, amikor AOE támadást indítunk, kimaxolt essenciával). Szóval hasonlóan a JE-hez, itt is inkább az akció a hangsúlyos, mintsem az RPG.

Korábban írtam, hogy egyeseket elriaszthatottak az első képek. Miért is? Mert a játék grafikája igencsak meseszerűre, WoW-osra sikerült. Van akinek ez bejön (nekem), van akinek nem. Ezt mindenki döntse el maga, szvsz egy játéknál ne a grafika stílusa (meg úgy egyáltalán a grafika) legyen a mérvadó. Az egész megjelenésre jellemző a színkavalkád, mely a meseszerű grafikából következik. Még a sötét helyszíneken is találunk világosabb színeket, nem csak borús hangulatot árasztó sötét árnyalatokat. A karakterekre jellemzőek az elnyújtott, aránytalan végtagok, boci szemek, a környezeti elemekre pedig az aránytalanság, mely egy kis mangás hatást ad az egésznek. Ez utóbbiból lesz bőven az egyes területeken, ami elhiteti velünk, hogy pl. egy valóban élő várudvaron vagyunk, nem egy szoftver pályáján. Külön tetszett, hogy effektekben sem lesz hiány. Mindegyik varázslat igen látványos, igazi effekt orgiát fog nyújtani használatuk. Amennyire bejön a grafika, annál kevésbé az audio rész. Ennek a legfőbb hibája, az a nyávogós, idétlen, amatőr szinkronhangok. Olykor egyszerűen idegesítőek, legszívesebben lepuffantanánk a csevegő karaktert. A leírtakon kívül negatívuma még a szinkronnak, hogy egyszerűen nem illenek „tulajdonosukhoz”. Egy nagy, idős, hatalommal bíró „keselyű” nehogy már egy fiatal fiú hangján szólaljon meg!Legjobb talán Elcoé és Tetsué lett, de ezek sem tartoznak a legjobbak közé. A zene szódával elmegy, bár néhány dallam igencsak emlékeztet egy rossz szintetizátoron rosszul játszó zenészre.

Azt hiszem mindent leírtam a játékkal kapcsolatban, ami alapján eldönthető, hogy kell-e vagy sem. Szerintem egy igazán korrekt játék lett, érdekes világgal, rengeteg felfedeznivalóval, remek harcrendszerrel, mesés grafikával. Nem egyszer vettem magam azon észre, hogy „Má ennyi az idő?”, de egyszerűen magába szippantott. Ajánlom mindenkinek, annak ellenére, hogy kezdetben nehéz lehet és lehetett volna több is.