Kezdőlap
Call of Duty
A 2002 elején megjelent MoHAA alapjaiban változtatta meg az FPS műfajt: megteremtette a 2.vh.-s FPS-ek kategóriáját és igazi klasszikussá vált. A fejlesztőkre tagadhatatlanul nagy hatást gyakorolt az Oscar-díjas Ryan közlegény megmentése című film, hiszen a játéktörténelem (szerintem) egyik legizgalmasabb pályáját az alapján alkották meg. Néhány fejlesztő azonban úgy gondolta saját céget alapít és megalkotja saját „moháját”, a Call of Duty-t! Már a játék demojánál alig sikerült megtalálnom az államat, annyira magával ragadott az a pörgős-hentelős-scriptelt játékmenet. Ilyet még más FPS-ben nem tapasztaltam!
Röviden, tömören: a kampány során a háború borzalmait élhetjük át különböző perspektívákból, változatos küldetéseket teljesítve, scriptelt eseményekkel, intenzív tűzharcokkal. Történet nincs, hacsak a küldetés leírását nem vesszük annak.
Világháborús játékról lévén szó, a többféle nézőpont (amely idővel a sorozat védjegyévé vált) itt több szövetséges nemzetet jelent. Tulajdonképpen az egyjátékos rész három alkampányra van osztva, ahol valós eseményeken alapuló és fiktív (legalábbis nem közismert vagy csak lehetséges) küldetésekben vehetünk részt. Először az amerikaiak oldalán kezdhetjük meg Európa felszabadítását, ismételten a D-napon, csak ezúttal nem szállunk partra, hanem a levegőből, éjjel érkezünk ugró mohikánként. Brit oldalon szintén az előkészítő hadműveletnek lehetünk részesei, melynek során el kell foglalni a Pegazus hidat és tartani a partraszállók megérkezéséig. Ezt leszámítva egyébként titkos küldetésekben vehetünk részt, az SAS tagjaként, ne számítsunk a többihez hasonló csatákra. Végül pedig a szovjet anyaföld felmentéséért és a végső győzelemért, Sztálingrád ostromától kezdve egészen a Reichstag elfoglalásig küzdhetünk. Ha másért nem (ugyanmár ) Sztálingrád ostroma miatt mindenképpen érdemes tolni a játékot: félelmetes, ahogyan fegyvertelenül próbálunk előrejutni, fedezékről-fedezékre, golyók záporozása közepette, annak tudatában, hogy csak a szerencsén múlik, eltalálnak-e bennünket vagy sikerül-e élve a következő fedezékhez jutni. Említhetném akár a megelőző hajókázást is, ahol is már a csónakban pánikba eshetünk, attól félve, nehogy egy Stuka célpontjává váljunk. Azt pedig csak megjegyezném, hogy a szovjet kampányt tagadhatatlanul az Ellenség a kapuknál című film ihlette.
A háborús hangulatot több aprósággal sikerült megteremteni. A fentebb említetteken kívül hozzájárulnak még a körülöttünk lévő robbanások, társaink/ellenség kiáltásai, a ropogó géppuskatűz, a tüzérségi ágyúk robaja, a géppisztolyok kerepelése, minden irányból érkező lövedékek süvítése. Akad néhány küldetés, ahol folyamatos ágyútűz alatt kell eljutnunk az ellenségig vagy ahol rövid szakaszon, de nyílt terepen, szemtől-szembe kell megrohamozni állásaikat. Ilyenkor persze azt se tudja az ember hová, merre lőjjön, így vaktában ereszt el néhány sorozatot, a felvillanó torkolattűz irányába (gondolom ezek nagyjából hitelesek, bár nem vagyok veterán, de nem hiszem, hogy nem kellett szerencse vagy minden lövés célzott lett volna). Tovább fokozza a hitelességet, hogy többnyire (vagyis a brit kampányt leszámítva) nem magányos farkasként érvényesülünk, hanem többedmagunkkal, valamely felettesünk közvetlen irányítása alatt. Általában ő osztja ki a konkrét feladatokat, amelyeket nekünk kell elvégezni. A feladatok elég változatosra sikeredtek. Lesz itt minden: fogolyszabadítás (amerikaiakkal kell kiszabadítanunk a későbbi parancsnokunk Cpt. Price-t), szabotázs, ostrom, mesterlövészkedés, védelem, komplexum bevétele stb..
Ami a játékmenetet illeti, nem panaszkodhatunk. FPS révén azt hinnék, hogy csak egyszerű gyalogsági harc lesz itt, azonban nem így van az. Részünk lesz majd akció filmbe illő módon autós menekülésben/lövöldözésben (amolyan mafiásan, ablakból kihajolva ), irányíthatunk 88-as páncéltörő löveget, légvédelmi ágyút, menekülhetünk tehergépkocsival, sőt! Berlin felé még egy tankba is behuppanhatunk! Vagyis minden benne van, amitől egy FPS-t szeret a jó nép. MI-ra nincs panasz: az ellenség visszalő, fedezékbe húzódik, onnan kihajolva lő ránk, a közelben puskatussal üt, gránátokat hajigálnak A társaink segítőkészek, rendesen dobálják a gránátokat, visszalőnek. Egyedüli panasz rájuk, hogy gyakran megállnak előttünk/mögöttünk, így nem igazán tudunk arra mozdulni, amerre szeretnénk. A pályák felépítése lineáris, azonban mégsem érezzük ezt annyira, köszönhetően az egész széles „folyosónak”. Kiábrándító pontja ennek az, hogy néha néhány cm-es kavicsot sem tudunk átugrani, vagy egy bokron nem tudunk átmenni.
Kezdetben féltem, hogy milyen is lesz a régi, HP pakkos rendszer, azonban alaptalanul. Az elsősegély csomagok mindig ott és akkor kerültek elő, ahol szükség volt rájuk, így az utánuk való futkosás nem szakította félbe az intenzív akciót. Multija is remek, bár azt csak LAN-on játszottam.
A grafika megjelenéskor nem volt csúnya, de azért már eltelt 7 év. A max. grafikán azonban még ma is élvezhető. Zene fülbemászó, hangok jók: mind a fegyvereké, robbanásoké, zörejeké, mind a szinkronhangok.
Abszolút kedvenc FPS, annak ellenére, hogy csak a 2. az FPS-ek örök ranglistáján, melyet a sorozat 4. része előz meg. Pusztán két dolog miatt: modern warfare és arcade mode (annak ellenére, hogy végtelen ellenség, több script van benne). Természetesen a 2. világégést nem innen fogjuk megismerni, sok helyen messze áll a valóságtól, de nem is erre hivatott. Nem szabad rá ilyen szemszögből tekinteni. Ez csak egy játék, amely szórakoztatni, kikapcsolni akar. Szóval mindenkinek csak ajánlani tudom, aki nem próbálta volna, aki kedveli a 2.vh.-t, aki kedveli az FPS-t, aki egy kis kikapcsolódásra vágyik. Aki meg anélkül szólja le, hogy kipróbálta volna, az tegyen egy próbát! Nem fog csalódni, hacsak nem egy divat CoD fikázó.
Pro:
- az egész úgy ahogy van
- jópofa credits
Kontra:
- rövid
- nincs SM 4.0
- hol marad a DX11?
95%
A 2002 elején megjelent MoHAA alapjaiban változtatta meg az FPS műfajt: megteremtette a 2.vh.-s FPS-ek kategóriáját és igazi klasszikussá vált. A fejlesztőkre tagadhatatlanul nagy hatást gyakorolt az Oscar-díjas Ryan közlegény megmentése című film, hiszen a játéktörténelem (szerintem) egyik legizgalmasabb pályáját az alapján alkották meg. Néhány fejlesztő azonban úgy gondolta saját céget alapít és megalkotja saját „moháját”, a Call of Duty-t! Már a játék demojánál alig sikerült megtalálnom az államat, annyira magával ragadott az a pörgős-hentelős-scriptelt játékmenet. Ilyet még más FPS-ben nem tapasztaltam!
Röviden, tömören: a kampány során a háború borzalmait élhetjük át különböző perspektívákból, változatos küldetéseket teljesítve, scriptelt eseményekkel, intenzív tűzharcokkal. Történet nincs, hacsak a küldetés leírását nem vesszük annak.
Világháborús játékról lévén szó, a többféle nézőpont (amely idővel a sorozat védjegyévé vált) itt több szövetséges nemzetet jelent. Tulajdonképpen az egyjátékos rész három alkampányra van osztva, ahol valós eseményeken alapuló és fiktív (legalábbis nem közismert vagy csak lehetséges) küldetésekben vehetünk részt. Először az amerikaiak oldalán kezdhetjük meg Európa felszabadítását, ismételten a D-napon, csak ezúttal nem szállunk partra, hanem a levegőből, éjjel érkezünk ugró mohikánként. Brit oldalon szintén az előkészítő hadműveletnek lehetünk részesei, melynek során el kell foglalni a Pegazus hidat és tartani a partraszállók megérkezéséig. Ezt leszámítva egyébként titkos küldetésekben vehetünk részt, az SAS tagjaként, ne számítsunk a többihez hasonló csatákra. Végül pedig a szovjet anyaföld felmentéséért és a végső győzelemért, Sztálingrád ostromától kezdve egészen a Reichstag elfoglalásig küzdhetünk. Ha másért nem (ugyanmár ) Sztálingrád ostroma miatt mindenképpen érdemes tolni a játékot: félelmetes, ahogyan fegyvertelenül próbálunk előrejutni, fedezékről-fedezékre, golyók záporozása közepette, annak tudatában, hogy csak a szerencsén múlik, eltalálnak-e bennünket vagy sikerül-e élve a következő fedezékhez jutni. Említhetném akár a megelőző hajókázást is, ahol is már a csónakban pánikba eshetünk, attól félve, nehogy egy Stuka célpontjává váljunk. Azt pedig csak megjegyezném, hogy a szovjet kampányt tagadhatatlanul az Ellenség a kapuknál című film ihlette.
A háborús hangulatot több aprósággal sikerült megteremteni. A fentebb említetteken kívül hozzájárulnak még a körülöttünk lévő robbanások, társaink/ellenség kiáltásai, a ropogó géppuskatűz, a tüzérségi ágyúk robaja, a géppisztolyok kerepelése, minden irányból érkező lövedékek süvítése. Akad néhány küldetés, ahol folyamatos ágyútűz alatt kell eljutnunk az ellenségig vagy ahol rövid szakaszon, de nyílt terepen, szemtől-szembe kell megrohamozni állásaikat. Ilyenkor persze azt se tudja az ember hová, merre lőjjön, így vaktában ereszt el néhány sorozatot, a felvillanó torkolattűz irányába (gondolom ezek nagyjából hitelesek, bár nem vagyok veterán, de nem hiszem, hogy nem kellett szerencse vagy minden lövés célzott lett volna). Tovább fokozza a hitelességet, hogy többnyire (vagyis a brit kampányt leszámítva) nem magányos farkasként érvényesülünk, hanem többedmagunkkal, valamely felettesünk közvetlen irányítása alatt. Általában ő osztja ki a konkrét feladatokat, amelyeket nekünk kell elvégezni. A feladatok elég változatosra sikeredtek. Lesz itt minden: fogolyszabadítás (amerikaiakkal kell kiszabadítanunk a későbbi parancsnokunk Cpt. Price-t), szabotázs, ostrom, mesterlövészkedés, védelem, komplexum bevétele stb..
Ami a játékmenetet illeti, nem panaszkodhatunk. FPS révén azt hinnék, hogy csak egyszerű gyalogsági harc lesz itt, azonban nem így van az. Részünk lesz majd akció filmbe illő módon autós menekülésben/lövöldözésben (amolyan mafiásan, ablakból kihajolva ), irányíthatunk 88-as páncéltörő löveget, légvédelmi ágyút, menekülhetünk tehergépkocsival, sőt! Berlin felé még egy tankba is behuppanhatunk! Vagyis minden benne van, amitől egy FPS-t szeret a jó nép. MI-ra nincs panasz: az ellenség visszalő, fedezékbe húzódik, onnan kihajolva lő ránk, a közelben puskatussal üt, gránátokat hajigálnak A társaink segítőkészek, rendesen dobálják a gránátokat, visszalőnek. Egyedüli panasz rájuk, hogy gyakran megállnak előttünk/mögöttünk, így nem igazán tudunk arra mozdulni, amerre szeretnénk. A pályák felépítése lineáris, azonban mégsem érezzük ezt annyira, köszönhetően az egész széles „folyosónak”. Kiábrándító pontja ennek az, hogy néha néhány cm-es kavicsot sem tudunk átugrani, vagy egy bokron nem tudunk átmenni.
Kezdetben féltem, hogy milyen is lesz a régi, HP pakkos rendszer, azonban alaptalanul. Az elsősegély csomagok mindig ott és akkor kerültek elő, ahol szükség volt rájuk, így az utánuk való futkosás nem szakította félbe az intenzív akciót. Multija is remek, bár azt csak LAN-on játszottam.
A grafika megjelenéskor nem volt csúnya, de azért már eltelt 7 év. A max. grafikán azonban még ma is élvezhető. Zene fülbemászó, hangok jók: mind a fegyvereké, robbanásoké, zörejeké, mind a szinkronhangok.
Abszolút kedvenc FPS, annak ellenére, hogy csak a 2. az FPS-ek örök ranglistáján, melyet a sorozat 4. része előz meg. Pusztán két dolog miatt: modern warfare és arcade mode (annak ellenére, hogy végtelen ellenség, több script van benne). Természetesen a 2. világégést nem innen fogjuk megismerni, sok helyen messze áll a valóságtól, de nem is erre hivatott. Nem szabad rá ilyen szemszögből tekinteni. Ez csak egy játék, amely szórakoztatni, kikapcsolni akar. Szóval mindenkinek csak ajánlani tudom, aki nem próbálta volna, aki kedveli a 2.vh.-t, aki kedveli az FPS-t, aki egy kis kikapcsolódásra vágyik. Aki meg anélkül szólja le, hogy kipróbálta volna, az tegyen egy próbát! Nem fog csalódni, hacsak nem egy divat CoD fikázó.
Pro:
- az egész úgy ahogy van
- jópofa credits
Kontra:
- rövid
- nincs SM 4.0
- hol marad a DX11?
95%
