Call of Duty 4 Modern Warfare: Game Of The Year (by Adi86)

Fejlesztő: Infinity Ward
Kiadó: Activision

2015, mielőtt valaki azt hinné, hogy ekkor játszódik CoD 4, az nagyot téved, mert az Infinity Ward ezen a néven kezdte pályafutását az elektronikai szórakoztató iparban. Electronic Arts volt az első kiadójuk, és egy igazi kultikus FPS-t hoztak létre, melyet Medal Of Honor: Allied Assault-nak hívnak. Aztán a Spearhead kiegészítő után kettéoszlott a 2015 csapata. Az egyik fél maradt EA-nél a másik fél átpártolt az Activizion-höz és megalapították a Infinity Ward-ot. Első játékuk új név alatt, szintén egy második világháborús FPS-volt, Call of Duty néven, rengeteg év játéka címet nyertek, annak köszönhetően, hogy nem egyszemélyes küldetésekben vehettünk részt, hanem igazi csaták részesévé válhattunk. Természetesen folyamatosan jöttek az új részek, melyek inkább grafikai megjelenítésben mutattak újat, mint játékmenetben. Ezt a fejlesztők is tudták, hogy ez így nem mehet sokáig, és négy évvel az első CoD megjelenése után egy olyan játékot dobtak össze, mely letaglózta az egész videojáték ipart. Elhagytuk a második világháborút, és átkerültünk a mai hadviselésbe, kaptunk egy ütős egyszemélyes hadjáratot és egy nagyon profi többjátékos módot, de menyünk sorjában, és nézzük meg mitől is jó ez a rész.

Egyedül a világ ellen.

A CoD széria eddig megszokott sémája az volt, hogy különböző nemzetiségű katonák bőrébe bújhattunk, ez most sincs másképp. Először egy nem létező ország elnökét személyesítünk meg pár perc erejéig, később pedig egy USMC és két SAS katonát fogunk irányítani. A történet is kitalált, de erős hasonlóságot mutat a Tom Clancy’s regényeivel, hozza kötelezőt, de nem ettől esik le az állunk, hanem a jelenetektől, amik még egy akciófilmben is megállnák a helyüket, és egyben játéktörténelmi jelentőséggel bírnak, és úgy fogjuk őket emlegetni, mint a Medal of Honor: Allied assault partraszállását. Inkább nem lövök le egy poént sem, egyben biztosak lehettek, egy perc nyugalom sem lesz az egyjátékos kampányban, tömény 5-6 órás szórakozás. Ami nagyon rövidnek számít, de minimum kétszer végig kell játszani az egyjátékos részt, egyszer normál fokozaton, utána a hard-on, mind két szint más élményben részesít. Így meg simán elérjük a 12 órás játék időt.
Maga a játékmenet, nagyon egyszerű, a pályák egy folyosót mintáznak, nem lehet letérni az útról, de ha megtesszük, akkor akna vagy sugárfertőzés áldozatává válunk. Sőt a program azt is bünteti, ha nem azt csináljuk, amit kell, akkor, amikor ő akarja, mindennek meg van a helye és ideje. Ez által a játék menet egy kacsavadászatra hasonlít, állandóan fedezéket keresünk, lépésenként haladunk előre, míg ki nem lőjük az összes ellenfelet, vagy míg elérjük az automatikus mentési pontot.
Mesterséges intelligenciáról sem beszélhetünk. A jelenetek előre megírtak, társaink halhatatlanok, még akkor is, ha szétbombázzák őket, de ha egy script az mondja, hogy egy lövéstől meg kell halniuk akkor azonnal megfekszenek. Ha társaink a robot státuszhoz vannak közelebb, akkor természetesen az ellenfél sem kivétel. A fő mozdulataik abból állnak, hogy az egyik sarokban megszületnek, futnak a fedezékhez, és lőnek, a tár kifogy, akkor újratöltenek, jobbik esetben megelőzi a fedezék mögé bujás.
Annak ellenére, hogy a CoD világa 20 évre előre meg van írva, nagyon élvezetes, még akkor is, ha akárhányszor játsszuk újra, minden ellenfél ugyan ott van és arra vár, hogy leszedjük.

Multi a köbön

Az MW egyik legerősebb része, és amiért érdemes megvenni, az a többjátékos rész. Ami kiemeli a tömegből az az, hogy egy fejlődési rendszerrel van megáldva. Persze ez nem olyan nagy újdonság, Battlefield 2 is tartalmaz fejlődési rendszert, de a szintlépést nem kapkodja el. A CoD 4 ezzel szemben gyors fejlődéssel van megajándékozva és mindig kapunk valami újdonságot, legyen az új fegyver, különleges képesség, vagy kihívás.
Térjünk rá egy kicsit a lövőszerszámokra. A mai kor legismertebb fegyverei közül szinte mindegyik megtalálható a játékban, legyen az orosz, amerikai vagy belga. De nem kapjuk meg az őszeset egyszerre, ahhoz, hogy mindet kipróbálhassuk, el kell érni az 55. szintet, ami nem kis időbe telik. Csúzlijainkra, különböző kiegészítőket szerelhetünk, gránátvetőt, célkeresztet, hangtompítót. A legnagyobb probléma ezekkel kiegészítőkkel, hogy minden fegyvernél ugyanazok a kiegészítők, és egyszerre csak upgrade lehet a stukeron. .
A fejlődést elősegítik a Challenge-k, ami különböző feladatokat takar, mint például, hívj 10 helikoptert, vagy egy bizonyos fegyvertípussal csinálj bizonyos mennyiségű fejlövést. Természetesen vannak nagyon extrém feladatok, amik teljesítése akár két-három hónapba is beletelik. A játék kellő mennyiségű Xp-vel honorálja a Challenge-k teljesítését, ami szép és jó, de nem nagyon dicsekedhetünk vele barátainknak, mert nincs adatlapunk, mint a BF2-ben, és avatárunk sincs, amire kirakhatjuk a plecsnijeinket. Egyedül a fegyvereken látszik az, ha valamelyikkel sokat játszottunk, új festést kap a drága.
Már említettem, hogy különleges képességeink lehetnek a játékban, amit perk rendszernek neveztek el. Ez abból áll, hogy kasztonként, 3 extra képességünk lehet (igaz nem minden esetben), amiket aszerint kell összeállítani, hogy milyen fegyverrel, éppen milyen pályán vagy móddal játszunk.
Van egy-két perk, ami különösen idegesítő kategóriába tartozik. Ilyen a Martyrdom (ha meghalunk, akkor búcsúzóul elpottyantunk egy gránátot), ami kis pályákon és nagy tömegben különösen idegesítő, vagy a Last Stand (ha lelőnek minket, akkor még előhúzhatjuk a pisztolyunkat, a földön fekve), ami free for all –ban skalplopásokat eredményezhet.
Mivel a CoD 4 az egyik legnépszerűbb multi, ezért rengeteg csaló is van a játékban. A csalók és az másolt játékok kiszűrésére a Punk Buster programot használja a játék, de ez édes kevés védelem. Mert vannak olyan hacker programok, amik kijátsszák a PB-t, és ilyenkor már csak az admin segíthet, ha van egyáltalán.

Egy csodálatos világ

Modern Warfare alatt az Id Software Id tech3 nevű engine-je dübörög, aminek az utolsó kiadása 2005-ben látott napvilágot 1.32-es verziószámmal, de akkor mitől is ilyen szép egy ilyen régi grafikai motor? Azért mert rengeteg eljárással lett feltupírozva, mint például, dinamikus árnyékok, rongybaba effektus, vagy HDR fény effektet. Röviden minden 2007-ben létező eljárást megkapott a CoD 4. Hála annak, hogy ilyen régi grafikus motort használ még 5-6 éves vasakon is szépen néz ki.
A hangok hozzák a kötelezőt, a fegyverek szépen szolnak, a szinkron is rendben, egyéb zörejek is a helyükön vannak. Összességében a hanghatások jók, de nem kiemelkedőek.
A zenét egy brit komponista szerezte, akit Stephen Barton-nak hívnak. Munkássága között szerepel még The Number 23, Deja Vu, vagy a Shrek széria. Bevallom őszintén nem voltam eldobódva a zenéjétől, nem emlékszem vissza egy taktusára sem, és még a főcím zenéjét sem neki köszönhetjük, hanem, Mark Grigby-nek, aki a CoD 4 vezető animátora. Maga a szám nem rossz, de nem éppen egy ilyen játék főcímzenéjének való.

Létszám ellenőrzés

Egy biztos, az IW letett egy olyan játékot az asztalra, ami kultusz státuszba emelkedett, és senkit sem hagy hidegen. Az egyjátékos része merő élmény, de a játékmenet erős hasonlóságot mutat a Serious Sam-el, a multi nagyszerű, de az, hogy a mai korban nem lehet kiszűrni a csalókat az szégyen. A megvalósítás is rendben van, a grafika szép és jól optimalizált hála Id tech 3 engine-k, de a zene és a hangok erős közepes kategóriába esnek. A problémáktól és hibáktól függetlenül mindenkinek ajánlom a játékot, aki kicsit is fogékony a háborús játékok iránt.

Pozitívumok:
+ Egyjátékos hadjárat moziszerűsége
+ Grafika
+ Multi

Negatívumok
- Hangok, zene
- Nincs avatárunk
- Egyszerű felépítésű Single Player játékmenet
- Idegesítő perk-ek, amik helyet jó lenne más
- Néha ellehet akadni a tereptárgyakban.

89%