Kezdőlap
Jade Empire Special Edition
Jade Empire. Mikor megláttam ezt a címet, rögtön felcsillant a szemem. Miért is? A jade szó hallatán mindig valami ősi kínai jut eszembe, ami kiegészülve az empire szóval nem mást jelentett számomra, mint egy fantasy Kínában játszódó programot, amiben lehet kung-fuzni, megjelenik a jin-jang és a szellemvilág. Szerencsére ezen elvárásaimnak teljes mértékben megfelel a kezdetben XBOX exkluzív játék, amely idővel PC-re is megjelent „Special Edition” kiadásban (2 plusz stílus, Jáde Mester nehézség). Lássuk csak, milyen is ez az RPG-nek nevezett akciójáték!
Lehetséges, hogy most a játékot még nem ismerő egyének nagyot néznek, minek is nevezem így a hivatalosan RPG-ként árusított játékot. A válasz egyszerű: ez nem RPG, hanem akciójáték, némi szerepjátékos elemmel. Ezt egyáltalán nem tartom túlzásnak, mivel a többség is így gondolja. Hogy miért is, lassan kiderül!
Általában a legtöbb szerepjáték (már amennyire én ismerem a stílust) mindig a karaktergenerálással kezdődik, ahol vagy mi határozzuk meg karakterünk külsejét és adunk meg bizonyos tulajdonságokat, vagy csupán kiválasztunk egy adott kasztot, előre meghatározott alaptulajdonságokkal és fejleszthető képességekkel. Elméletileg nagyjából itt is megvannak ezek a lehetőség, de igazán leegyszerűsített formában. 3 női karakter és 4 férfi között választhatunk, akik eltérő harcstílussal és eltérő alapokkal rendelkeznek. De ezen eltéréseknek abszolút semmi értelme sincs, mivel már az első pár szintet követően változtathatunk „beállítottságunkon” (ezt majd később). Lehetséges a saját karakter is, saját névvel, választott stílussal és „beállítottsággal”. Vagyis gyakorlatilag a karaktergenerálás kimerül valamelyik fizimiska kiválasztásában. Aztán teljes mértékben hiányzik az RPG-ben megszokott tápolás, a jobbnál-jobb cuccok gyűjtögetése, ugyanis nincs inventory rendszer, nem lehet cuccokat magunkra aggatni! A harc egyszerűségéről (egyszerű, de nagyszerű!) nem is beszélve. Részletesebben később, most jöjjön a történet!
Két Folyó menti falucskában találjuk magunkat egy ringben, ahol némi párbeszédet követően a tutorial veszi kezdetét. Nem túl komplikált, az alapokat tanulhatjuk meg. Edzőtársunk szól, hogyha időnk engedi, látogassuk meg Li mesterünket, akinek fontos közlendője van számunkra, mint végzős és legjobb tanítványnak. A közlemény tartalma pedig nem más, minthogy mi vagyunk a kiválasztott, az utolsó lélekpap, akire még nagyon hosszú út vár. Sokak sorsa áll vagy bukik rajtunk. Azt is meg tudjuk, hogyan kerültünk az iskolába és ki is valójában mesterünk. Párbeszédünket egy váratlan esemény szakítja félbe, aminek nekünk kell a végére járni. Míg mi a feladatunkon dolgozunk, a falvat ismeretlenek lerombolják, mesterünket pedig elrabolják. Mi pedig ki akarjuk őt szabadítani. Nagyjából ezekre épül a sztori, de tényleg csak nagyjából! Mesterünkhöz vezető utunk során egyre több mindent tudunk meg magunkról, mesterünkről, a császárról, a birodalomban uralkodó állapotokról… A sztori érdekes, fordulatos, változatos. Maga a jade univerzum is alaposan kidolgozott, rengeteg információt tudhatunk meg róla a könyvekből, varázsállványokból, NPC-kel való beszélgetéseinkből (ők azok, akikkel csak beszélgetni lehet). Sőt, a fejlesztők még egy saját nyelvet is bele tettek a játékba (Tho Fan)!
A sztorihoz kötődő főküldetéseken kívül mellékküldetéseket is vállalhatunk az egyes NPC-ktől (RPG elem 1). Két módon jelzi a program, hogyha valaki akar tőlünk valamit: ha közelébe érünk az illetőnek, akkor egy video vezet rá minket, hogy itt bizony teendőnk lesz, vagy pusztán odamegyünk a sárga nyíllal jelölt NPC-hez, beszélgetünk egy kicsit és felvesszük a küldetést. Ezek végigvitele nem csak az általuk szerezhető XP, ezüst vagy egyéb miatt érdemes. Általában mindegyik önálló sztorival bír és akadnak köztük igen ötletesek is. Többségben lesznek persze az „intézd el helyettem ezt, meg azt” típusúak, de ennek ellenére mégsem hasonlítanak a küldetések. Lehet pl. házasságközvetítés, színészkedés…stb. is. Legfőbb eszközünk az erőszak lesz, de olykor szép szóval is elérhetjük célunkat (RPG elem 2). Pl. megkérnek bennünket, hogy tessékeljük ki a lelkiismeretes ogret a teaházból, mert zavarja a vendégeket. Mi vagy kedvesek leszünk, törődve a lelkével és meggyőzzük ártatlanságáról, vagy pedig egyből kirugdossuk onnét. Fokozza az újrajátszási faktort, hogy egy-egy küldetésnek többféle végkimenetele is lehet, és ugyanahhoz az eredményhez több úton is eljuthatunk. Immáron 4. végigjátszásra is tud újdonsággal szolgálni a program. Ha nem derült volna ki, nagy szerepe van a beszédnek. Nem mindegy, hogyan válaszolunk egy adott kérdésre. Ha úgy tartja kedvünk, akkor elővehetjük a flegma stílust, vagy kedves, jó modorú fiatalemberként válaszolunk. Ahogy említettem, egy küldetés kimenetele függ a válaszainktól is. Ha éppenséggel meg vagyunk szorulva, akkor egy kis plusz ezüstöt csikarhatunk ki a munkáltatónktól, vagy az „elkövetési tárgyat” megtarthatjuk, így szerezve némi vagyont. Gyakran találkozunk olyan helyzetekkel, ahol már kommunikációs képességeinkre lesz szükségünk. Ekkor akár megfélemlítéssel, vesztegetéssel vagy megérzéssel befolyásolhatjuk partnerünket és vehetjük rá a rossz vagy jó cselekedetre. Kezdetben nem tulajdonítottam nagy jelentőséget e tulajdonságoknak, de a végén egyszerűbb lehet az életünk. Legalábbis Jade Mester fokozaton. Az sem lehetetlen, hogy a stílusunkkal megbántunk valakit, így hozzánk sem fog szólni a következőkben. Szóval van benne szöveg rendesen, néha talán túl sok is.
Bizonyos szempontból azonban nem mindegy, hogy mi lesz egy küldetés vége és miket mondunk. Itt is megjelenik ugyanis a jó és rossz oldal szokásos ellentettje. Előbbinek a nyitott tenyér (OP), utóbbinak a zárt ököl (CF) felel meg. Persze semlegesként kezdünk és a küldetések teljesítésével orientálódhatunk valamely irány felé. Leginkább itt jelenik meg a küldetések többféle végrehajthatósága és válaszaink súlya. Egy egyszerű példa: el kellene intézni néhány kalózt a dokkon. Adott egy felfüggesztett ágyú, amivel egy gombnyomásra megszabadulhatunk tőlük, de ezzel megöljük az ártatlan inast is. Ekkor CF pontot kapunk. Esetleg harcba bocsátkozunk velük és megmentjük az inast, de! Itt kerül előtérbe a beszélgetés: vagy elengedjük és OP pontot kapunk vagy őt is megöljük CF pontért. De ez valóban egyszerű példa volt, hiszen akad olyan küldetés is, melynek 4+ megoldása van. Jómagam rengeteg időt töltöttem az újratöltésekkel, hogy megnézzem az egyéb lehetőségeket is. A zárt ököl útja egyébként nem jelent feltétlenül rosszat, néha csupán „ösztönzésként szánjuk”. Érdemes valamelyik irányban megmaradni, ugyanis bizonyos harci stílusokat csak így tudunk megszerezni. OP és CF pontokat tudunk csak beszélgetéssel is szerezni (pl. Si Pan esete).
Mellékküldetések, NPC-kel való kommunikáció mellett további RPG elem a karakterfejlődés (RPG elem 3). Csak így, hogy van benne. Mélységeit illetően rémesen egyszerű: XP-t szerzünk küldetések teljesítésért, ellenségek legyőzésért, könyvek olvasásáért, amellyel szinteket lépünk. Minden egyes szintlépéskor kapunk tulajdonságpontokat (3 pont), amelyeket 3 tulajdonság között oszthatunk szét: életerő, chi, fókusz. Az első gondolom mindenki számára egyértelmű, az utóbbi kettő viszont némi magyarázatra szorul. Chi tulajdonképpen a manának felel meg, ami a különböző varázs stílusokhoz szükséges, továbbá harc közben használva növelhetjük a támadásunk sebzését. Ha megsérülünk, akkor ezt használva gyógyíthatjuk magunkat, mindenféle gyógyító varázslat nélkül. A fókusz pedig egyfajta bullet-time. Harc alatti használat közben lelassul az idő és mi normál sebességgel irthatjuk az ellent. Ha épp nem harcolunk, bennünket gyorsít fel majdnem Flash sebességére, meggyorsítva a közlekedést. A bullet time-on kívül a fókuszunk szolgál egyfajta „ammunícióként” a fegyverekhez. Hogy pontosan miként is működik, miért is szükséges a fegyverek használatához, a játékban szereplő könyvekből tudhatjuk meg. Korábban említettem a karaktereknél a „beállítottságot”. Nos, ezek lennének azok: kiegyensúlyozott (mindegyik tulajdonság azonos), mágikus (chi-je van több, vagyis mágus), harcos (több fókusz, vagyis fegyvereket előnyben részesítő). Ez jó is lenne egy RPG-ben, de itt semmi értelme, „mivel már az első pár szintet követően változtathatunk” és rá is leszünk utalva, hogy ne csak egyiket fejlesszük agyon. Vagyis kiegyensúlyozottnak van a legtöbb értelme. Szvsz annak sem, mivel nekem a 4. végigjátszásnál is alacsony volt. Szóval csak a chi és fókusz számít .
Mire elérjük a játék végét, jó néhány ellenséget le fogunk gyűrni. Ehhez ugye harcolnunk is kell. A harcrendszer nagyszerűsége egyszerűségében rejlik: TPS nézetben kiválasztjuk melyik ellenséget szeretnénk gyepálni, aztán támadás gomb és addig ütjük-verjük, míg ki nem fekszik. Röviden, tömören. A harc mechanizmusa természetesen összetettebb, de nem kell bonyolultra gondolni. Van normál támadás, területi támadás és ún. virtuóz támadás. Ez utóbbi lassabb a normálnál, de nagyobbat is sebez és nem lehet kivédeni. A sebzést a chi-vel tudjuk növelni. Védekezésre több lehetőségünk van: szimpla védekezés, mikor egy pajzsot tartunk magunk elé, kitérés és az ugrás, vagyis egyszerűen átugrunk az ellenség felett. Ez azért érdekes, mert amúgy nincs ugrás a játékban . A harchoz különböző stílusok állnak rendelkezésre: küzdő, amely valamilyen harcművészeti formagyakorlatot mutat be, fegyveres, fegyverrel támadunk(fókuszt fogyaszt), mágikus, tűzgolyó és társai(chi-t fogyaszt), átváltozó, átalakulunk egy más lénnyé és támogató, amelyek segítségével lebéníthatjuk az ellent és szabadon gyepálhatjuk. Mindegyikből több áll rendelkezésünkre, van választék. Az egyes stílusok közötti eltérések nincsenek számszerűsítve, ezért nekünk kell kitapasztalni, hogy melyik számunkra a legjobb. Vagyis az oktató részt többször vigyük végig. Hogy az életünk ne legyen megkeserítve, érdemes mindegyik stílusból egyet kiválasztani és azt „upgradelni”. Ez azért is fontos, mert bizonyos ellenségek immúnisak adott támadásra. Az ún. harmonikus kombók tovább segítik életünket. Ekkor pl. egy támogató stílus+küzdő stílussal egy csapásra legyűrhetjük a velünk kötözködőt. Az említett stílusokon kívül akad még néhány különleges is, az improvizáltak. Ezek csak bizonyos helyeken érhetők el (pl. kocsmai verekedésben asztalláb, vagy részeges mester stílus). A stílusokat a tulajdonságokhoz hasonlóan szintenként tudjuk fejleszteni, 3 szempont szerint, 5 fokozatban.
A harcokban nem magányos farkasként kell érvényesülnünk, lesznek segítőink. Pontosabban csak egy, de több közül választhatunk. Ők lesznek a követőink, akik nagy egyéniségek, aprólékosan kidolgozott karakterek, önálló háttérsztorival. Lesz köztük férfi, nő, démon, szellem, törékeny nádszál, papucs, részeg.... Velük nem árt folyamatosan beszélgetni, mert érdekes dolgokat tudhatunk meg róluk. Egyesekkel még szerelmbe is eshetünk, ha jól keverjük a lapokat. Segítségük kétféle lehet: támadás, vagyis ők is támadják az ellent, lefoglalva őket, vagy támogató. Ekkor leülnek valahova meditálni és az energiájukat valamely tulajdonságunkhoz irányítják, feltöltve azt, vagy sebzésünket növelik. Hasznosak tudnak lenni!
A játék nagy részét a harcok és beszélgetések fogják kitenni, ami nagyjából le is fedi az egész játékmenetet. Ehhez jön még a sok kutyagolás egyik helyről a másikra. Amit azonban különböző minijátékokkal színesíthetünk, vagy kell színesíteni. Ilyen pl. a repülés: Raptorhoz hasonló felülnézetes lövöldözés. Akiket ez zavar kihagyhatják, bár szerintem felüdítő volt néha egyet repülni és „kacsavadászni”. Ráadásul Lord Lao kemencéje is kapcsolódik hozzá, úgyhogy néhányszor nem árt szitakötőre pattanni. A „kell” rész pedig azt jelenti, hogy valamely követőnk bőrébe bújva kell irtani. Vagy akár keleti ínyencségeket is kóstolhatunk!
A játék grafikájával nekem semmi gondom nem volt, szerintem mai napig megállja a helyét varázslatos színvilágával. A karakterek, helyszínek szépen kidolgozottak, a démonok ijesztőek, akárcsak a szellemek. A különböző effektek is rendben vannak és akad néhány igazán látványos is. Ami igazából kifogásolható, hogy az NPC-k arcai túl gyakran ismétlődnek, de ez sem olyan vészes! Továbbá hiányoltam, hogy külsőnk egyáltalán nem változik OP, CF-nek megfelelően. Végig ugyanúgy nézünk ki. Beszélgetéskor hősünk mutat némi mimikát, de nem sokat. Az egyes helyszíneken sok NPC mozog (különösen a Birodalmi Városban), ami eltereli figyelmünket abszolút élettelenségükről (nem csinálnak semmit, csak állnak, járkálnak). Az audio rész csodálatos! Nem sok játék zenéje fogott meg ennyire, egyszerűen muszáj voltam beszerezni a soundtracket.
Nagyjából ennyi lenne a PC-s Jade Empire. Hibái nem nagyon vannak, inkább hiányosságai, de azokon könnyen túl lehet lépni. Ajánlom mindenkinek, aki szereti az akció játékokat, a lightos RPG-ket (ha már így értékesítik), a harcművészeteket és nem idegenkedik az „ősi Kínától”. Lehet egyeseket zavar a sok beszéd, de az szerves része a játéknak és anélkül a történet sem lenne az igazi. Szóval hajrá, tessék beszerezni eme gyöngyszemet!
Pro:
- irányítás
- történet
- sok harci stílus
- változatosság
- viszonylag magas újrajátszhatósági faktor
- Jáde Birodalom világa
- megfelelő hosszúságú
- élvezetes harcok
- magyar felirat…
Kontra:
- …ami néha hibádzik
- újratöltésnél néha bugos
- nincs saját karakter
- kevés központi helyszín
- túl lineráis
- „láthatatlan fal” effekt
- Fablehez hasonló szabadásg nem ártott volna
- több minden belefért volna
96%
Jade Empire. Mikor megláttam ezt a címet, rögtön felcsillant a szemem. Miért is? A jade szó hallatán mindig valami ősi kínai jut eszembe, ami kiegészülve az empire szóval nem mást jelentett számomra, mint egy fantasy Kínában játszódó programot, amiben lehet kung-fuzni, megjelenik a jin-jang és a szellemvilág. Szerencsére ezen elvárásaimnak teljes mértékben megfelel a kezdetben XBOX exkluzív játék, amely idővel PC-re is megjelent „Special Edition” kiadásban (2 plusz stílus, Jáde Mester nehézség). Lássuk csak, milyen is ez az RPG-nek nevezett akciójáték!
Lehetséges, hogy most a játékot még nem ismerő egyének nagyot néznek, minek is nevezem így a hivatalosan RPG-ként árusított játékot. A válasz egyszerű: ez nem RPG, hanem akciójáték, némi szerepjátékos elemmel. Ezt egyáltalán nem tartom túlzásnak, mivel a többség is így gondolja. Hogy miért is, lassan kiderül!
Általában a legtöbb szerepjáték (már amennyire én ismerem a stílust) mindig a karaktergenerálással kezdődik, ahol vagy mi határozzuk meg karakterünk külsejét és adunk meg bizonyos tulajdonságokat, vagy csupán kiválasztunk egy adott kasztot, előre meghatározott alaptulajdonságokkal és fejleszthető képességekkel. Elméletileg nagyjából itt is megvannak ezek a lehetőség, de igazán leegyszerűsített formában. 3 női karakter és 4 férfi között választhatunk, akik eltérő harcstílussal és eltérő alapokkal rendelkeznek. De ezen eltéréseknek abszolút semmi értelme sincs, mivel már az első pár szintet követően változtathatunk „beállítottságunkon” (ezt majd később). Lehetséges a saját karakter is, saját névvel, választott stílussal és „beállítottsággal”. Vagyis gyakorlatilag a karaktergenerálás kimerül valamelyik fizimiska kiválasztásában. Aztán teljes mértékben hiányzik az RPG-ben megszokott tápolás, a jobbnál-jobb cuccok gyűjtögetése, ugyanis nincs inventory rendszer, nem lehet cuccokat magunkra aggatni! A harc egyszerűségéről (egyszerű, de nagyszerű!) nem is beszélve. Részletesebben később, most jöjjön a történet!
Két Folyó menti falucskában találjuk magunkat egy ringben, ahol némi párbeszédet követően a tutorial veszi kezdetét. Nem túl komplikált, az alapokat tanulhatjuk meg. Edzőtársunk szól, hogyha időnk engedi, látogassuk meg Li mesterünket, akinek fontos közlendője van számunkra, mint végzős és legjobb tanítványnak. A közlemény tartalma pedig nem más, minthogy mi vagyunk a kiválasztott, az utolsó lélekpap, akire még nagyon hosszú út vár. Sokak sorsa áll vagy bukik rajtunk. Azt is meg tudjuk, hogyan kerültünk az iskolába és ki is valójában mesterünk. Párbeszédünket egy váratlan esemény szakítja félbe, aminek nekünk kell a végére járni. Míg mi a feladatunkon dolgozunk, a falvat ismeretlenek lerombolják, mesterünket pedig elrabolják. Mi pedig ki akarjuk őt szabadítani. Nagyjából ezekre épül a sztori, de tényleg csak nagyjából! Mesterünkhöz vezető utunk során egyre több mindent tudunk meg magunkról, mesterünkről, a császárról, a birodalomban uralkodó állapotokról… A sztori érdekes, fordulatos, változatos. Maga a jade univerzum is alaposan kidolgozott, rengeteg információt tudhatunk meg róla a könyvekből, varázsállványokból, NPC-kel való beszélgetéseinkből (ők azok, akikkel csak beszélgetni lehet). Sőt, a fejlesztők még egy saját nyelvet is bele tettek a játékba (Tho Fan)!
A sztorihoz kötődő főküldetéseken kívül mellékküldetéseket is vállalhatunk az egyes NPC-ktől (RPG elem 1). Két módon jelzi a program, hogyha valaki akar tőlünk valamit: ha közelébe érünk az illetőnek, akkor egy video vezet rá minket, hogy itt bizony teendőnk lesz, vagy pusztán odamegyünk a sárga nyíllal jelölt NPC-hez, beszélgetünk egy kicsit és felvesszük a küldetést. Ezek végigvitele nem csak az általuk szerezhető XP, ezüst vagy egyéb miatt érdemes. Általában mindegyik önálló sztorival bír és akadnak köztük igen ötletesek is. Többségben lesznek persze az „intézd el helyettem ezt, meg azt” típusúak, de ennek ellenére mégsem hasonlítanak a küldetések. Lehet pl. házasságközvetítés, színészkedés…stb. is. Legfőbb eszközünk az erőszak lesz, de olykor szép szóval is elérhetjük célunkat (RPG elem 2). Pl. megkérnek bennünket, hogy tessékeljük ki a lelkiismeretes ogret a teaházból, mert zavarja a vendégeket. Mi vagy kedvesek leszünk, törődve a lelkével és meggyőzzük ártatlanságáról, vagy pedig egyből kirugdossuk onnét. Fokozza az újrajátszási faktort, hogy egy-egy küldetésnek többféle végkimenetele is lehet, és ugyanahhoz az eredményhez több úton is eljuthatunk. Immáron 4. végigjátszásra is tud újdonsággal szolgálni a program. Ha nem derült volna ki, nagy szerepe van a beszédnek. Nem mindegy, hogyan válaszolunk egy adott kérdésre. Ha úgy tartja kedvünk, akkor elővehetjük a flegma stílust, vagy kedves, jó modorú fiatalemberként válaszolunk. Ahogy említettem, egy küldetés kimenetele függ a válaszainktól is. Ha éppenséggel meg vagyunk szorulva, akkor egy kis plusz ezüstöt csikarhatunk ki a munkáltatónktól, vagy az „elkövetési tárgyat” megtarthatjuk, így szerezve némi vagyont. Gyakran találkozunk olyan helyzetekkel, ahol már kommunikációs képességeinkre lesz szükségünk. Ekkor akár megfélemlítéssel, vesztegetéssel vagy megérzéssel befolyásolhatjuk partnerünket és vehetjük rá a rossz vagy jó cselekedetre. Kezdetben nem tulajdonítottam nagy jelentőséget e tulajdonságoknak, de a végén egyszerűbb lehet az életünk. Legalábbis Jade Mester fokozaton. Az sem lehetetlen, hogy a stílusunkkal megbántunk valakit, így hozzánk sem fog szólni a következőkben. Szóval van benne szöveg rendesen, néha talán túl sok is.
Bizonyos szempontból azonban nem mindegy, hogy mi lesz egy küldetés vége és miket mondunk. Itt is megjelenik ugyanis a jó és rossz oldal szokásos ellentettje. Előbbinek a nyitott tenyér (OP), utóbbinak a zárt ököl (CF) felel meg. Persze semlegesként kezdünk és a küldetések teljesítésével orientálódhatunk valamely irány felé. Leginkább itt jelenik meg a küldetések többféle végrehajthatósága és válaszaink súlya. Egy egyszerű példa: el kellene intézni néhány kalózt a dokkon. Adott egy felfüggesztett ágyú, amivel egy gombnyomásra megszabadulhatunk tőlük, de ezzel megöljük az ártatlan inast is. Ekkor CF pontot kapunk. Esetleg harcba bocsátkozunk velük és megmentjük az inast, de! Itt kerül előtérbe a beszélgetés: vagy elengedjük és OP pontot kapunk vagy őt is megöljük CF pontért. De ez valóban egyszerű példa volt, hiszen akad olyan küldetés is, melynek 4+ megoldása van. Jómagam rengeteg időt töltöttem az újratöltésekkel, hogy megnézzem az egyéb lehetőségeket is. A zárt ököl útja egyébként nem jelent feltétlenül rosszat, néha csupán „ösztönzésként szánjuk”. Érdemes valamelyik irányban megmaradni, ugyanis bizonyos harci stílusokat csak így tudunk megszerezni. OP és CF pontokat tudunk csak beszélgetéssel is szerezni (pl. Si Pan esete).
Mellékküldetések, NPC-kel való kommunikáció mellett további RPG elem a karakterfejlődés (RPG elem 3). Csak így, hogy van benne. Mélységeit illetően rémesen egyszerű: XP-t szerzünk küldetések teljesítésért, ellenségek legyőzésért, könyvek olvasásáért, amellyel szinteket lépünk. Minden egyes szintlépéskor kapunk tulajdonságpontokat (3 pont), amelyeket 3 tulajdonság között oszthatunk szét: életerő, chi, fókusz. Az első gondolom mindenki számára egyértelmű, az utóbbi kettő viszont némi magyarázatra szorul. Chi tulajdonképpen a manának felel meg, ami a különböző varázs stílusokhoz szükséges, továbbá harc közben használva növelhetjük a támadásunk sebzését. Ha megsérülünk, akkor ezt használva gyógyíthatjuk magunkat, mindenféle gyógyító varázslat nélkül. A fókusz pedig egyfajta bullet-time. Harc alatti használat közben lelassul az idő és mi normál sebességgel irthatjuk az ellent. Ha épp nem harcolunk, bennünket gyorsít fel majdnem Flash sebességére, meggyorsítva a közlekedést. A bullet time-on kívül a fókuszunk szolgál egyfajta „ammunícióként” a fegyverekhez. Hogy pontosan miként is működik, miért is szükséges a fegyverek használatához, a játékban szereplő könyvekből tudhatjuk meg. Korábban említettem a karaktereknél a „beállítottságot”. Nos, ezek lennének azok: kiegyensúlyozott (mindegyik tulajdonság azonos), mágikus (chi-je van több, vagyis mágus), harcos (több fókusz, vagyis fegyvereket előnyben részesítő). Ez jó is lenne egy RPG-ben, de itt semmi értelme, „mivel már az első pár szintet követően változtathatunk” és rá is leszünk utalva, hogy ne csak egyiket fejlesszük agyon. Vagyis kiegyensúlyozottnak van a legtöbb értelme. Szvsz annak sem, mivel nekem a 4. végigjátszásnál is alacsony volt. Szóval csak a chi és fókusz számít .
Mire elérjük a játék végét, jó néhány ellenséget le fogunk gyűrni. Ehhez ugye harcolnunk is kell. A harcrendszer nagyszerűsége egyszerűségében rejlik: TPS nézetben kiválasztjuk melyik ellenséget szeretnénk gyepálni, aztán támadás gomb és addig ütjük-verjük, míg ki nem fekszik. Röviden, tömören. A harc mechanizmusa természetesen összetettebb, de nem kell bonyolultra gondolni. Van normál támadás, területi támadás és ún. virtuóz támadás. Ez utóbbi lassabb a normálnál, de nagyobbat is sebez és nem lehet kivédeni. A sebzést a chi-vel tudjuk növelni. Védekezésre több lehetőségünk van: szimpla védekezés, mikor egy pajzsot tartunk magunk elé, kitérés és az ugrás, vagyis egyszerűen átugrunk az ellenség felett. Ez azért érdekes, mert amúgy nincs ugrás a játékban . A harchoz különböző stílusok állnak rendelkezésre: küzdő, amely valamilyen harcművészeti formagyakorlatot mutat be, fegyveres, fegyverrel támadunk(fókuszt fogyaszt), mágikus, tűzgolyó és társai(chi-t fogyaszt), átváltozó, átalakulunk egy más lénnyé és támogató, amelyek segítségével lebéníthatjuk az ellent és szabadon gyepálhatjuk. Mindegyikből több áll rendelkezésünkre, van választék. Az egyes stílusok közötti eltérések nincsenek számszerűsítve, ezért nekünk kell kitapasztalni, hogy melyik számunkra a legjobb. Vagyis az oktató részt többször vigyük végig. Hogy az életünk ne legyen megkeserítve, érdemes mindegyik stílusból egyet kiválasztani és azt „upgradelni”. Ez azért is fontos, mert bizonyos ellenségek immúnisak adott támadásra. Az ún. harmonikus kombók tovább segítik életünket. Ekkor pl. egy támogató stílus+küzdő stílussal egy csapásra legyűrhetjük a velünk kötözködőt. Az említett stílusokon kívül akad még néhány különleges is, az improvizáltak. Ezek csak bizonyos helyeken érhetők el (pl. kocsmai verekedésben asztalláb, vagy részeges mester stílus). A stílusokat a tulajdonságokhoz hasonlóan szintenként tudjuk fejleszteni, 3 szempont szerint, 5 fokozatban.
A harcokban nem magányos farkasként kell érvényesülnünk, lesznek segítőink. Pontosabban csak egy, de több közül választhatunk. Ők lesznek a követőink, akik nagy egyéniségek, aprólékosan kidolgozott karakterek, önálló háttérsztorival. Lesz köztük férfi, nő, démon, szellem, törékeny nádszál, papucs, részeg.... Velük nem árt folyamatosan beszélgetni, mert érdekes dolgokat tudhatunk meg róluk. Egyesekkel még szerelmbe is eshetünk, ha jól keverjük a lapokat. Segítségük kétféle lehet: támadás, vagyis ők is támadják az ellent, lefoglalva őket, vagy támogató. Ekkor leülnek valahova meditálni és az energiájukat valamely tulajdonságunkhoz irányítják, feltöltve azt, vagy sebzésünket növelik. Hasznosak tudnak lenni!
A játék nagy részét a harcok és beszélgetések fogják kitenni, ami nagyjából le is fedi az egész játékmenetet. Ehhez jön még a sok kutyagolás egyik helyről a másikra. Amit azonban különböző minijátékokkal színesíthetünk, vagy kell színesíteni. Ilyen pl. a repülés: Raptorhoz hasonló felülnézetes lövöldözés. Akiket ez zavar kihagyhatják, bár szerintem felüdítő volt néha egyet repülni és „kacsavadászni”. Ráadásul Lord Lao kemencéje is kapcsolódik hozzá, úgyhogy néhányszor nem árt szitakötőre pattanni. A „kell” rész pedig azt jelenti, hogy valamely követőnk bőrébe bújva kell irtani. Vagy akár keleti ínyencségeket is kóstolhatunk!
A játék grafikájával nekem semmi gondom nem volt, szerintem mai napig megállja a helyét varázslatos színvilágával. A karakterek, helyszínek szépen kidolgozottak, a démonok ijesztőek, akárcsak a szellemek. A különböző effektek is rendben vannak és akad néhány igazán látványos is. Ami igazából kifogásolható, hogy az NPC-k arcai túl gyakran ismétlődnek, de ez sem olyan vészes! Továbbá hiányoltam, hogy külsőnk egyáltalán nem változik OP, CF-nek megfelelően. Végig ugyanúgy nézünk ki. Beszélgetéskor hősünk mutat némi mimikát, de nem sokat. Az egyes helyszíneken sok NPC mozog (különösen a Birodalmi Városban), ami eltereli figyelmünket abszolút élettelenségükről (nem csinálnak semmit, csak állnak, járkálnak). Az audio rész csodálatos! Nem sok játék zenéje fogott meg ennyire, egyszerűen muszáj voltam beszerezni a soundtracket.
Nagyjából ennyi lenne a PC-s Jade Empire. Hibái nem nagyon vannak, inkább hiányosságai, de azokon könnyen túl lehet lépni. Ajánlom mindenkinek, aki szereti az akció játékokat, a lightos RPG-ket (ha már így értékesítik), a harcművészeteket és nem idegenkedik az „ősi Kínától”. Lehet egyeseket zavar a sok beszéd, de az szerves része a játéknak és anélkül a történet sem lenne az igazi. Szóval hajrá, tessék beszerezni eme gyöngyszemet!
Pro:
- irányítás
- történet
- sok harci stílus
- változatosság
- viszonylag magas újrajátszhatósági faktor
- Jáde Birodalom világa
- megfelelő hosszúságú
- élvezetes harcok
- magyar felirat…
Kontra:
- …ami néha hibádzik
- újratöltésnél néha bugos
- nincs saját karakter
- kevés központi helyszín
- túl lineráis
- „láthatatlan fal” effekt
- Fablehez hasonló szabadásg nem ártott volna
- több minden belefért volna
96%
