Kezdőlap
S.T.A.L.K.E.R. - Call of Pripyat
Previously on STALKER
2007-ben a Shadow of Chernobyl megjelenésével egy játéklegenda érkezett. Négy év csúsztatás után megjelent és a végtelenségig megosztotta a játékosok véleményét. Valaki a mai napig élvezettel beszél róla, de sokan csalódtak benne, a végül bele nem került tartalom miatt. Nekem mikor játszottam nagyon tetszett, az igazat megvallva azonban utána megnéztem pár ígéretes trailert és meg tudtam érteni utóbbi személyeket. " A keservit, ez ilyen is lehetett volna" - gondoltam. Előtte nem nagyon követtem az ígéretek, trailerek sorát. Utána (sokkal hamarabb elődjéhez képest), megérkezett az első kieg, a Clear Sky.
A CS ha lehet, még a SoC-nál is nagyobb felháborodásokat keltett nemcsak a rajongók, de sok más játékos körében is. És ha azt nézzük, hogy az 1.5.xes verzió ellenére milyen óriási bugok voltak, mg tudom érteni őket. Én be se tudtam fejezni egy durva hibának köszönhetően. Az újítások ígéretesek voltak, de az élményt tönkre vágta az igénytelen optimizálás és a gyakori hibák.
Idén pedig szépen csendesen kijött a Call of Pripyat, amiről eddig a legkevesebbet olvastam a három rész közül. És megint két érzés viaskodik az emberben. Egyrészt az öröm, hogy mennyire nagyon összekapták a játékot a második kiegre. Másfelől pedig az értetlenség, hogy miért nem ilyennek csinálták már az első részt.
Ön az egyetlen reményünk
Kezdjük a keserű pirulával. A jól felépített sztori, ami a két előző részt jellemezte, az a CoPban töredékében található csak meg. Időben a SoC után járunk, tehát miután Strelok bejutott a szarkofágba. Kivételesen nem egy amnéziás tagot alakítunk, hanem egy menő ügynököt, akit a Zónában lezuhant helikopterek kivizsgálása céljából küldtek ukrán földi nyaralásra. Az anomáliákkal jelzett térképek ellenére az összes madárral megszűnt a kapcsolat. Nos, kicsit lerágott csont. És ennyi a történet, végig eme esemény körül forog a főszál. Alig egy épkézláb fordulat van, ott néztem is nagyon. Sok utalás és összefüggés van az előző részek történéseivel, illetve a Fallout 3 ra hajazó egyedi befejezés megmenti némiképp a sztorit. Középtájon viszont semmi nem történik szinte. Ezeket a részeket az ötletes mellékküldetésekkel dobhatjuk fel, amik erősen kihatnak a záró képsorokra és a hangulati faktorra.
STALKER, Get out of here! Wait, no!
A játékmenet a szokásos kóborlós, gyűjtögetős. Azonban mégis elüt az eddigitől, meg is mondom miért. Az előző részekben jó ideig gyenge csúzlikkal és kevés rubellel a zsebünkben barangoltunk. Több óráig használtuk ugyanazt a fegyver(márkát). Itt azonban nem egyszer a bőség zavara lesz jellemző mind fegyverekben, mind pénzben. Nem telik el 3 óra és már sokadik fegyvert passzoljuk le, kötődés már csak a végén alakul ki úgymond. Nagyon korán meg lehet gazdagodni és ronggyá fejleszteni mindent. CSben napokig kellett spórolni egy-egy fejlesztésre, itt lazán megvan egy vásárlásnál. Tehát ilyen tekintetben könnyebb lett.
Itt nem csatlakozhatunk "úgy" frakciókhoz, mint a CSben. Egy-két helyen választhatunk a felek és a módszerek közt, ezeket jól megoldották. Konfliktusok tekintetében nem csak a rivalizálás, de összességében a harcok száma jelentősen csökkent. A területek száma háromra csökkent, ezek egyenkénti nagysága feledteti az összterület csökkenését. Azonban sokkal kevesebb a harc, hiába raktak bele mutáns - mutáns, stalker - mutáns, stalker - stalker összetűzéseket, KEVÉS. Több száz töltény pihen a táskában fölöslegesen. Ami pedig van, az viszont epikus harc. Az MI fejlődése végett gördülékenyebbnek és átláthatóbbnak hatottak, egyértelműen pozitív változás.
Ösztönző hatással bírnak a bevezetett Achievementek. Ezeknek nem csak jelképes, de játékmeneti jelentőségük is van: napi ajándék lőszer, kötszer például a Bloodsucker fészek kiírtásáért, ezek is nagyon érdekesek.
Mindent a szemnek, mindent a fülnek
Érzékeink kényeztetésére tett kísérleteit sikeren veszi a játék. A grafika nem olyan kopottas és néhol kiábrándító, mint amilyet anno a CSben kaptunk, hanem tényleg szemet kápráztató. Ugyanazokban a helyszínekben többször is gyönyörködhetünk. Kisebb bejárható terület, ergo több kidolgozás az egyes tárgyakra. Ismét a CSvel kell párhuzamot vonnom, ahol fölöslegesen nagy a Zóna és sok, de kevés igazán szép helyszín volt.
A zene kellemesen elvan miközben mi nézelődünk. A természeti jelenségek hangjai (kitörések, eső, szél) nagyon szépek, összekötve a mutánsokéval pedig nagyon élethűek.
Végszó
Az egy éves fejlesztési időt és azt a tényt is figyelembe véve, hogy ez egy kiegészítő, nagyon elégedettek vagyok a játékkal. A finomhangulású újítások jót tettek. Ha az első Stalker is ilyen, szerintem sikeresebb lett volna. Ámbár ha nincs a némely szempontból harmatos két Stalker, lehet, hogy nincs Call of Pripyat se. Így viszont az eddigi legjobb rész. De csak azért, mert még él bennem a SoC és a CS sztorija.
Pro:
+ Minden tekintetben kellemes újítások
+ Döntések, amik kihatnak a befejezésre
+ Stílusos Intro és Outro
+ Achievementek
+ Végre egy optimizált Stalker
Kontra:
- A sztori némileg gyenge
- Előző részekhez képest túl könnyű
Összegzés:
Grafika: 10/10
Hangok és Zene: 10/10
Hangulat:10/10
Történet:10/7
Szavatosság:10/8
Összesen: 50/45
90%
A CS ha lehet, még a SoC-nál is nagyobb felháborodásokat keltett nemcsak a rajongók, de sok más játékos körében is. És ha azt nézzük, hogy az 1.5.xes verzió ellenére milyen óriási bugok voltak, mg tudom érteni őket. Én be se tudtam fejezni egy durva hibának köszönhetően. Az újítások ígéretesek voltak, de az élményt tönkre vágta az igénytelen optimizálás és a gyakori hibák.
Idén pedig szépen csendesen kijött a Call of Pripyat, amiről eddig a legkevesebbet olvastam a három rész közül. És megint két érzés viaskodik az emberben. Egyrészt az öröm, hogy mennyire nagyon összekapták a játékot a második kiegre. Másfelől pedig az értetlenség, hogy miért nem ilyennek csinálták már az első részt.
Ön az egyetlen reményünk
Kezdjük a keserű pirulával. A jól felépített sztori, ami a két előző részt jellemezte, az a CoPban töredékében található csak meg. Időben a SoC után járunk, tehát miután Strelok bejutott a szarkofágba. Kivételesen nem egy amnéziás tagot alakítunk, hanem egy menő ügynököt, akit a Zónában lezuhant helikopterek kivizsgálása céljából küldtek ukrán földi nyaralásra. Az anomáliákkal jelzett térképek ellenére az összes madárral megszűnt a kapcsolat. Nos, kicsit lerágott csont. És ennyi a történet, végig eme esemény körül forog a főszál. Alig egy épkézláb fordulat van, ott néztem is nagyon. Sok utalás és összefüggés van az előző részek történéseivel, illetve a Fallout 3 ra hajazó egyedi befejezés megmenti némiképp a sztorit. Középtájon viszont semmi nem történik szinte. Ezeket a részeket az ötletes mellékküldetésekkel dobhatjuk fel, amik erősen kihatnak a záró képsorokra és a hangulati faktorra.
STALKER, Get out of here! Wait, no!
A játékmenet a szokásos kóborlós, gyűjtögetős. Azonban mégis elüt az eddigitől, meg is mondom miért. Az előző részekben jó ideig gyenge csúzlikkal és kevés rubellel a zsebünkben barangoltunk. Több óráig használtuk ugyanazt a fegyver(márkát). Itt azonban nem egyszer a bőség zavara lesz jellemző mind fegyverekben, mind pénzben. Nem telik el 3 óra és már sokadik fegyvert passzoljuk le, kötődés már csak a végén alakul ki úgymond. Nagyon korán meg lehet gazdagodni és ronggyá fejleszteni mindent. CSben napokig kellett spórolni egy-egy fejlesztésre, itt lazán megvan egy vásárlásnál. Tehát ilyen tekintetben könnyebb lett.
Itt nem csatlakozhatunk "úgy" frakciókhoz, mint a CSben. Egy-két helyen választhatunk a felek és a módszerek közt, ezeket jól megoldották. Konfliktusok tekintetében nem csak a rivalizálás, de összességében a harcok száma jelentősen csökkent. A területek száma háromra csökkent, ezek egyenkénti nagysága feledteti az összterület csökkenését. Azonban sokkal kevesebb a harc, hiába raktak bele mutáns - mutáns, stalker - mutáns, stalker - stalker összetűzéseket, KEVÉS. Több száz töltény pihen a táskában fölöslegesen. Ami pedig van, az viszont epikus harc. Az MI fejlődése végett gördülékenyebbnek és átláthatóbbnak hatottak, egyértelműen pozitív változás.
Ösztönző hatással bírnak a bevezetett Achievementek. Ezeknek nem csak jelképes, de játékmeneti jelentőségük is van: napi ajándék lőszer, kötszer például a Bloodsucker fészek kiírtásáért, ezek is nagyon érdekesek.
Mindent a szemnek, mindent a fülnek
Érzékeink kényeztetésére tett kísérleteit sikeren veszi a játék. A grafika nem olyan kopottas és néhol kiábrándító, mint amilyet anno a CSben kaptunk, hanem tényleg szemet kápráztató. Ugyanazokban a helyszínekben többször is gyönyörködhetünk. Kisebb bejárható terület, ergo több kidolgozás az egyes tárgyakra. Ismét a CSvel kell párhuzamot vonnom, ahol fölöslegesen nagy a Zóna és sok, de kevés igazán szép helyszín volt.
A zene kellemesen elvan miközben mi nézelődünk. A természeti jelenségek hangjai (kitörések, eső, szél) nagyon szépek, összekötve a mutánsokéval pedig nagyon élethűek.
Végszó
Az egy éves fejlesztési időt és azt a tényt is figyelembe véve, hogy ez egy kiegészítő, nagyon elégedettek vagyok a játékkal. A finomhangulású újítások jót tettek. Ha az első Stalker is ilyen, szerintem sikeresebb lett volna. Ámbár ha nincs a némely szempontból harmatos két Stalker, lehet, hogy nincs Call of Pripyat se. Így viszont az eddigi legjobb rész. De csak azért, mert még él bennem a SoC és a CS sztorija.
Pro:
+ Minden tekintetben kellemes újítások
+ Döntések, amik kihatnak a befejezésre
+ Stílusos Intro és Outro
+ Achievementek
+ Végre egy optimizált Stalker
Kontra:
- A sztori némileg gyenge
- Előző részekhez képest túl könnyű
Összegzés:
Grafika: 10/10
Hangok és Zene: 10/10
Hangulat:10/10
Történet:10/7
Szavatosság:10/8
Összesen: 50/45
90%
