Call of Juarez (by jardo)

Sajnos PC-re elég kevés western stílusú játék van, ezek között pedig még kevesebb a minőségi darab. Többek között ezért is jelent felüdülést a lengyel Techland által fejlesztett, 2006-ban megjelent Call of Juarez.


A sztoriról annyit érdemes tudni elöljáróban, hogy az aztékok legendás kincse, Juarez aranya körül bonyolódnak az események. Többen is keresik, néhányan pedig még szörnyű dolgokat is képesek tenni érte. Úgy tűnik, egyik hősünk, Billy még gyilkolni is képes, hogy megkaparintsa a kincset. Igen ám, de nem elég, hogy az áldozat Billy anyja és nevelőapja, ráadásul még a másik főszereplő, Ray tiszteletes is érdekelt az ügyben, hiszen a fiú nevelőapja az ő testvére volt.
Az egyik karakterrel tehát másik hősünk elől fogunk menekülni, és fordítva, saját magunkat fogjuk majd üldözni. Izgalmasan hangzik...


Kezdjük először is a látvánnyal, ami a játék indítása után fogad bennünket. A grafika még mai szemmel nézve is egyszerűen lenyűgöző, mind a környezet, mind pedig a karakterek tekintetében. Igaz, ez utóbbin azért még javíthattak volna kicsit, de nincs okunk panaszra.
A környezetre viszont egy rossz szavunk sem lehet, ugyanis egész egyszerűen olyan szintű profizmussal sikerült ezt megvalósítani a fejlesztőknek, mintha ők maguk is jártak volna a vadnyugaton. Minden helyszínből csak úgy süt a western-hangulat, árad felénk a hasonló filmekből oly ismerős életérzés. Szinte már-már mi magunk is ott érezzük magunkat a XIX. századi, veszélyekkel és kalandokkal teli vadnyugaton. Ráadásul óriási a bejárható terület, ennek majd több fejezetben is tanúi lehetünk. Amikor pedig egy magasabb helyre megyünk, és lenézünk az alattunk elterülő vidékre, páratlan látvány tárul majd a szemünk elé, köszönhetően többek között pl. a nagy látótávolságnak.
Persze ezért a látványért viszonylag komoly árat kell fizetnünk, hiszen a gépigény elég magas. Azonban ma már egy középkategóriás gép is elég ahhoz, hogy megfelelő részletességgel, ugyanakkor elfogadható sebességgel fusson. Ennek ellnére számítsunk rá, hogy kell vas ahhoz, hogy teljes pompájában élvezhessük a játékot.


A játékmenet mindenképpen változatos, köszönhetően a 2 főszereplőnek, melyek eltérő játékstílust igényelnek. Billyvel általában lopakodnunk kell, legtöbbször fegyverünk sem lesz. Ha mégis, lőszerrel akkor sem leszün eleresztve, így rambózni biztosan nem fogunk. Egyetlen, és leghűségesebb társunk ostorunk lesz, melyben sokkal több rejlik, mint azt elsőre gondolnánk. Olyan helyekre is felmászhatunk segítségével, melyeket amúgy nem érnénk el. Szükség esetén fegyverként is használhatjuk, de ezt tényleg csak végszükség esetén alkalmazzuk, mert elég kicsit sebez, és mire számottevő sérülést tudnánk okozni, addigra rég leszedtek minket a banditák.
Ray tiszteletessel pont az ellenkezőjét fogjuk mindennek tenni, vagyis halomra lőjük majd a rosszfúkat a különböző fegyverek segítségével. Itt már lőszernek sem leszünk híján, szóval nem kell visszafogni majd magunkat. Arra azonban mindenképpen figyeljünk majd, hogy a kezünkben lévő szerszám milyen állapotban van. Fegyvereink ugyanis elhasználódnak majd a tartós igénybevételtől.
Többnyire igaz, hogy mindkét főszereplő esetében viszonylag nagy túlerővel kell szembenéznünk. Billy-vel emiatt néha kerülhetünk szorult helyzetbe. Ellenben Ray-el, köszönhetően az időlassításnak, ez sem jelent majd különösebb problémát. Fontos azonban megjegyezni, hogy a bullet time-ot csak akkor használhatjuk, ha 2 pisztoly van kezünkben. A jobb alsó sarokban egy kis ikon felvillanása jelzi, hogy mikor tudjuk aktiválni. Az effekt megvalósítása remek lett. A gyakorlatban mindez azt jelenti, hogy ha aktiváljuk, akkor egyfajta készenléti állapotba kerülünk, majd amikor először húzzuk meg a ravaszt, belassul az idő, és pillanatok alatt végezhetünk több ellenféllel is. Lévén, hogy mindkét kezünkben fegyver van, így mikor aktiválódik a lassítás, a képernyő két széle felől elindul középre egy-egy célkereszt. Ezek segítségével tüzelhetünk egyszerre kétfelé. Értelem szerűen, jobb egérgombbal a jobb fegyver tüzel, a bal gombbal pedig a bal piszoly. Mikor a 2 célkereszt összeér, újra valós időbe lép a játék.


A zenékről, és általában a hangokról is csak pozitív dolgokat lehet elmondani. A muzsika, mely a játék alatt és a menüben is szól, tökéletesen passzol a környezetbe, és nagyban hozzájárul a fantasztikus hangulathoz. Emellett a fegyverek hangjai is jók. Bár komolyabban nem értek a puskákhoz, viszont laikusként ez nekem pont megfelelt. Az egyéb hangokra (lépesek zaja, környezet, állatok, stb.) sem lehet panaszunk. Külön ki szeretném emelni, hogy néhány szinkronhangot nagyon sikerült eltalálni, többek között pl. az öreg Ray hangját. Sajnos azonban az öröm nem felhőtlen, mert van néhány olyan szinkronhang is, amely vagy abszolút nem illik az adott karakterhez, vagy pedig szimplán csak a beleélés hiányzik teljes mértékben.


Eddig szinte csak pozitívumokat említettem, de van néhány olyan dolog is, ami eléggé szúrta a szememet. Ilyen például az a számomra teljesen érthetetlen megoldás, hogy már néhány méter zuhanás is halálos, még akkor is ha korábban 100% volt az életerőnk. Akkor már inkább raktak volna oda valami terepakadályt, de ez így elég illúzióromboló volt, főleg annak tekintetében, hogy bizonyos esetekben több métert is kell ugranunk lefelé, mondjuk egy szikláról.
Nem tetszett továbbá, hogy a játék mindig indokolatlanul sokat tölt. Egy kávé vagy tea simán belefér, így ilyenkor bizony sokszor fogjuk tépni a hajunkat, hogy mikor ér már végig az a fránya csík...