Kezdőlap
Blazing Angels Squadrons of World War 2
A játék címének második része gondolom sokakban azt az ellenszenvet váltja ki, hogy „na, már megen egy 2.vh-s játék, újabb partraszállás, újabb amerikai faszagyerekek…”. Ez nagyjából így is van, de ha megnézzük a cím első felét, rájöhetünk, hogy itt bizony nem a szokásos FPS-ről, vagy RTS-ről van szó, hanem angyalokról, akik általában a levegőben tevékenykednek.
A cucc egy külső nézetes, arcade lövöldözés, mindenféle realizmus nélkül(bár amennyit egy Spitfire-rel repültem…
), végtelen munícióval. Aki esetleg belső nézetet preferálja, annak megadatott ez a lehetőség is, azonban így sokkal rosszabb az irányítás és a minden gépnél ugyanaz a műszerfal is kiábrándító.
Az irányítás csak megszokás kérdése. Egyedül néhány dolog zavart benne: a függőleges tengely körüli mozgás hiánya, valamint hogy forduláskor nem a táj, hanem mi fordulunk. Továbbá számomra az is érthetetlen volt, hogy a célkereszt mindig továbbcsúszott egy picit, mint ahogy én azt szerettem volna. Ez egy picit megnehezítette a dogfightokat. Javallott egy gamepad hozzá.
A történet szerint mi egy amerikai pilótát, bizonyos „Capt’n”-t ( )alakítjuk, akit az USA küldött a britekhez, ezzel is elősegítve a háború mielőbbi lezárását (Ben Affleck - Pearl Harbor, rémlik?). Ez szolgálja a Campaign alapját, ami ennyiben ki is merül, úgyhogy elmondhatjuk, hogy történet gyakorlatilag nincs. Személy szerint nem is hiányzott, a témabeli játékokat történet nélkül is szeretjük ugye. Természetesen nem egyedül kell megnyernünk a háborút, hanem 3 másik „ace” pilótával (Joe, Tom, Frank), akik sokat fognak segíteni a nagyon rövid kampány során. Mindegyikük rendelkezik egy specialitással: Joe a „medic”, ha megsérülünk, Tom leszedi üldözőinket, Frank pedig odacsap annak, akivel mi nem boldogulunk. Persze ezeknek a képességeknek mindig fel kell töltődniük, nem lehet mindig használni. Hármójukat utasíthatjuk is: támadj, kövess (formation), védelmezz.
A kampányban a 2. vh. legnagyobb csatáit élhetjük át, kezdve a dunkerque-i evakuációtól, Pearl Harbor-on át egészen Berlinig küzdhetünk a Szövetségesek oldalán. Persze mint általában egy világháborús akció játékban, itt sem maradhat ki a D-Day, ami felülről teljesen más élményt nyújt, mint eddig megszokhattuk, ahogy ez jellemző a többi küldetésre is. Az igazán nagy élményt a minden küldetésre jellemző háborús hangulat adja.
Nem túlzok, ha azt állítom, hogy ilyet még sehol sem éltünk át. Ugyanis nem csak mi és néhány társunk vagyunk a levegőben, hanem rengetegen. Mind a saját, mind a tengelyhatalmak oldaláról nézve. Nem csak a levegőben, mert az aktív és sűrűn elhelyezett légvédelmi ütegek is közbeszólnak a csihi-puhiba. Nagyon feelinges, amikor a kísérő 10+ vadászrepülő összecsap a 15+ bombázót támadó németekkel, sűrű légvédelmi tűz alatt. Hatalmas! Azt se tudjok merre is menjünk, kit lőjünk, merre térjünk ki a légvédelem/Luftwaffe elől. Mindenütt sűrű füst, torkolattűz, géppuska hangok. Fantasztikus!!! Mindez teszi az egészet hihetővé (leszámítva a Top Secret missziót). Örök kedvenc a demoban is szereplő angliai csata, már amiatt érdemes kipróbálni a demot.
A küldetések többségét a levegőben kezdjük, de akad olyan is, ahol nekünk kell felszállni. Sőt, még anyahajóról is lesz majd fel/leszállás, ami nagyon odabasz. Leszálláskor szabályosan izgulunk, nehogy lepottyanjunk a vízbe. Remélem ilyet majd tesznek a HAWX2-be is
.
A missziók elég változatosak: légi támogatás a földi egységeknek, bombázás, felderítés, „dogfihtok”, flotta megsemmisítés. Sok közülük határidős, így nem szabad szép nyugisan repülgetni, tenni-venni kell. Egyedüli zavaró tényező az volt, hogy nem mindig volt egyértelmű, mit kell csinálni. Az egyik küldetést csak véletlenül sikerült megcsinálnom, ugyanis az „Objective” csak annyit írt, pusztísam el a repteret. Okay, de elsődlegesen mely részét? A felszálló repülőket? A hangárokat? Légvédelmet? Nem volt egyértelmű, de valahogy sikerült. Egyszer…
Sajnos a kampány mód iszonyatosan rövid, még egy CoD4-nél is. És itt nem arra kell gondolni, hogy „hú de pro vagyok, hardened-veteran-impossible-death szinten kitoltam 67 perc alatt a játékot”. Itt bizony számok bizonyítják a rövidséget. 3h37p volt a nettó játékidőm. Nem sok. Kevés. Nagyon kevés. Mi ez, DLC??? Mindez úgy, hogy sosem sikerült a játék által megadott intervallumon belül teljesíteni adott missziót. Ehhez még jönnek a visszatöltések, amire nem került sokszor sor, mivel nem nehéz a játék. Egyedül a fentebb említett küldetésnél „kellett” sűrűn csuklasztanom a fejlesztők őseit, így összesen kb. 5 óra lehetett a játék előtt eltöltött idő. Azonban a küldetések újrajátszásával és a solomoddal több időt is eltölthetünk a játékkal.
A játék megjelenésével semmi gondom nem volt, nekem tetszett. Az ég szép, a füst effektek jól néznek ki, Nappal szemben megvakulunk, a városok szépen kidolgozottak és megközelítőleg minden úgy van, ahogy a valóságban. Volt szerencsém Párizshoz, így ezt nem csak úgy mondom. Nagyon jó érzés átrepülni az Eiffel torony alatt, megszemlélni a Notre Dame-ot, vagy a győzelem után átrepülni a Diadalív alatt. Kifejezetten bejött a „blur” effekt. Vagyis amikor gyorsulunk elmosódik a kép, valamint ha lövünk akkor szintén. A kettő együtt, nappal szemben meg olyan hatást kelt, mintha ha nem is játszanánk, hanem valamilyen absztrakt művész festményét néznénk, amiről nem tudjuk eldönteni, hogy tinta vagy pörkölt pacát ábrázol-e
. A repülőgépek is szépen kidolgozottak (összesen 41 darab van belőlük, melyek többségét fel kell oldani), ijesztő látványt nyújt a füstölgő motor (HP csík), látszanak a sérülések (míg Joe-t fel nem kérjük szerelésre).
Hangok terén sincsen panaszom, remekül szólnak a gépek, mindegyiknek különböző hangja van, minden fegyver másképp szól, a bombák is úgy visítanak mint az archívben. Egyedül a német/japán pilóták angol szövegei voltak kiábrándítóak. Már a MoHAA-ban is németül beszéltek a németek! Ráadásul minimális akcentussal, szinte anyanyelvi szinten beszélik az angolt (azt hiszem a titkos német küldetések sikeresebbek lettek volna a Luftwaffe pilótáival
).
A játékkal nagyon meg vagyok elégedve, végig élveztem. Ilyenkor általában folytatásért óhajtozom, de kivételesen ez most elmarad. Mégsem élveztem volna annyira? De. Csupán ha a 2.vh.-ról van szó, akkor jobb szeretem a törtenelemhűséget, valós események feldolgozását, nem pedig „lehetett volna”-kat. Persze valszeg beszerzem a 2. részt is, de arra akarva-akaratlanul sem fogom tudni így nézni, mint erre a gyöngyszemre!
Pro:
- 2.vh másképp
- repülés élménye
- háborús hangulat
- a társak utasítása
- Pearl Harbor-tól Berlinig harcolhatunk
- a német katonák hangját leszámítva remek hangok
- „Blur”
- statisztika
Kontra:
- német katonák hülye, angol beszólásai
- irányítást szokni kell
- a küldetések nem mindig egyértelműek
- rövid 3:37 perc tiszta játékidő
- átvezetők hiánya
- nem mi választjuk ki a repülőt
94%
A játék címének második része gondolom sokakban azt az ellenszenvet váltja ki, hogy „na, már megen egy 2.vh-s játék, újabb partraszállás, újabb amerikai faszagyerekek…”. Ez nagyjából így is van, de ha megnézzük a cím első felét, rájöhetünk, hogy itt bizony nem a szokásos FPS-ről, vagy RTS-ről van szó, hanem angyalokról, akik általában a levegőben tevékenykednek.
A cucc egy külső nézetes, arcade lövöldözés, mindenféle realizmus nélkül(bár amennyit egy Spitfire-rel repültem…
), végtelen munícióval. Aki esetleg belső nézetet preferálja, annak megadatott ez a lehetőség is, azonban így sokkal rosszabb az irányítás és a minden gépnél ugyanaz a műszerfal is kiábrándító. Az irányítás csak megszokás kérdése. Egyedül néhány dolog zavart benne: a függőleges tengely körüli mozgás hiánya, valamint hogy forduláskor nem a táj, hanem mi fordulunk. Továbbá számomra az is érthetetlen volt, hogy a célkereszt mindig továbbcsúszott egy picit, mint ahogy én azt szerettem volna. Ez egy picit megnehezítette a dogfightokat. Javallott egy gamepad hozzá.
A történet szerint mi egy amerikai pilótát, bizonyos „Capt’n”-t (
)alakítjuk, akit az USA küldött a britekhez, ezzel is elősegítve a háború mielőbbi lezárását (Ben Affleck - Pearl Harbor, rémlik?). Ez szolgálja a Campaign alapját, ami ennyiben ki is merül, úgyhogy elmondhatjuk, hogy történet gyakorlatilag nincs. Személy szerint nem is hiányzott, a témabeli játékokat történet nélkül is szeretjük ugye. Természetesen nem egyedül kell megnyernünk a háborút, hanem 3 másik „ace” pilótával (Joe, Tom, Frank), akik sokat fognak segíteni a nagyon rövid kampány során. Mindegyikük rendelkezik egy specialitással: Joe a „medic”, ha megsérülünk, Tom leszedi üldözőinket, Frank pedig odacsap annak, akivel mi nem boldogulunk. Persze ezeknek a képességeknek mindig fel kell töltődniük, nem lehet mindig használni. Hármójukat utasíthatjuk is: támadj, kövess (formation), védelmezz.A kampányban a 2. vh. legnagyobb csatáit élhetjük át, kezdve a dunkerque-i evakuációtól, Pearl Harbor-on át egészen Berlinig küzdhetünk a Szövetségesek oldalán. Persze mint általában egy világháborús akció játékban, itt sem maradhat ki a D-Day, ami felülről teljesen más élményt nyújt, mint eddig megszokhattuk, ahogy ez jellemző a többi küldetésre is. Az igazán nagy élményt a minden küldetésre jellemző háborús hangulat adja.
Nem túlzok, ha azt állítom, hogy ilyet még sehol sem éltünk át. Ugyanis nem csak mi és néhány társunk vagyunk a levegőben, hanem rengetegen. Mind a saját, mind a tengelyhatalmak oldaláról nézve. Nem csak a levegőben, mert az aktív és sűrűn elhelyezett légvédelmi ütegek is közbeszólnak a csihi-puhiba. Nagyon feelinges, amikor a kísérő 10+ vadászrepülő összecsap a 15+ bombázót támadó németekkel, sűrű légvédelmi tűz alatt. Hatalmas! Azt se tudjok merre is menjünk, kit lőjünk, merre térjünk ki a légvédelem/Luftwaffe elől. Mindenütt sűrű füst, torkolattűz, géppuska hangok. Fantasztikus!!! Mindez teszi az egészet hihetővé (leszámítva a Top Secret missziót). Örök kedvenc a demoban is szereplő angliai csata, már amiatt érdemes kipróbálni a demot.
A küldetések többségét a levegőben kezdjük, de akad olyan is, ahol nekünk kell felszállni. Sőt, még anyahajóról is lesz majd fel/leszállás, ami nagyon odabasz. Leszálláskor szabályosan izgulunk, nehogy lepottyanjunk a vízbe. Remélem ilyet majd tesznek a HAWX2-be is
. A missziók elég változatosak: légi támogatás a földi egységeknek, bombázás, felderítés, „dogfihtok”, flotta megsemmisítés. Sok közülük határidős, így nem szabad szép nyugisan repülgetni, tenni-venni kell. Egyedüli zavaró tényező az volt, hogy nem mindig volt egyértelmű, mit kell csinálni. Az egyik küldetést csak véletlenül sikerült megcsinálnom, ugyanis az „Objective” csak annyit írt, pusztísam el a repteret. Okay, de elsődlegesen mely részét? A felszálló repülőket? A hangárokat? Légvédelmet? Nem volt egyértelmű, de valahogy sikerült. Egyszer…
Sajnos a kampány mód iszonyatosan rövid, még egy CoD4-nél is. És itt nem arra kell gondolni, hogy „hú de pro vagyok, hardened-veteran-impossible-death szinten kitoltam 67 perc alatt a játékot”. Itt bizony számok bizonyítják a rövidséget. 3h37p volt a nettó játékidőm. Nem sok. Kevés. Nagyon kevés. Mi ez, DLC??? Mindez úgy, hogy sosem sikerült a játék által megadott intervallumon belül teljesíteni adott missziót. Ehhez még jönnek a visszatöltések, amire nem került sokszor sor, mivel nem nehéz a játék. Egyedül a fentebb említett küldetésnél „kellett” sűrűn csuklasztanom a fejlesztők őseit, így összesen kb. 5 óra lehetett a játék előtt eltöltött idő. Azonban a küldetések újrajátszásával és a solomoddal több időt is eltölthetünk a játékkal.
A játék megjelenésével semmi gondom nem volt, nekem tetszett. Az ég szép, a füst effektek jól néznek ki, Nappal szemben megvakulunk, a városok szépen kidolgozottak és megközelítőleg minden úgy van, ahogy a valóságban. Volt szerencsém Párizshoz, így ezt nem csak úgy mondom. Nagyon jó érzés átrepülni az Eiffel torony alatt, megszemlélni a Notre Dame-ot, vagy a győzelem után átrepülni a Diadalív alatt. Kifejezetten bejött a „blur” effekt. Vagyis amikor gyorsulunk elmosódik a kép, valamint ha lövünk akkor szintén. A kettő együtt, nappal szemben meg olyan hatást kelt, mintha ha nem is játszanánk, hanem valamilyen absztrakt művész festményét néznénk, amiről nem tudjuk eldönteni, hogy tinta vagy pörkölt pacát ábrázol-e
. A repülőgépek is szépen kidolgozottak (összesen 41 darab van belőlük, melyek többségét fel kell oldani), ijesztő látványt nyújt a füstölgő motor (HP csík), látszanak a sérülések (míg Joe-t fel nem kérjük szerelésre). Hangok terén sincsen panaszom, remekül szólnak a gépek, mindegyiknek különböző hangja van, minden fegyver másképp szól, a bombák is úgy visítanak mint az archívben. Egyedül a német/japán pilóták angol szövegei voltak kiábrándítóak. Már a MoHAA-ban is németül beszéltek a németek! Ráadásul minimális akcentussal, szinte anyanyelvi szinten beszélik az angolt (azt hiszem a titkos német küldetések sikeresebbek lettek volna a Luftwaffe pilótáival
). A játékkal nagyon meg vagyok elégedve, végig élveztem. Ilyenkor általában folytatásért óhajtozom, de kivételesen ez most elmarad. Mégsem élveztem volna annyira? De. Csupán ha a 2.vh.-ról van szó, akkor jobb szeretem a törtenelemhűséget, valós események feldolgozását, nem pedig „lehetett volna”-kat. Persze valszeg beszerzem a 2. részt is, de arra akarva-akaratlanul sem fogom tudni így nézni, mint erre a gyöngyszemre!
Pro:
- 2.vh másképp
- repülés élménye
- háborús hangulat
- a társak utasítása
- Pearl Harbor-tól Berlinig harcolhatunk
- a német katonák hangját leszámítva remek hangok
- „Blur”
- statisztika
Kontra:
- német katonák hülye, angol beszólásai
- irányítást szokni kell
- a küldetések nem mindig egyértelműek
- rövid 3:37 perc tiszta játékidő
- átvezetők hiánya
- nem mi választjuk ki a repülőt
94%
