Star Trek Voyager Elite Force (by UC)

Nos, imádom a ST univerzumot, elsősorban a Voyager a kedvencem, viszont még sosem próbáltam ST játékot.
Nagyon kellemes meglepetés volt, a régi mivolta ellenére (2000-ben jelent meg a játék) szerintem egész korrekt a grafika (most így meg nem mondom, hogy a maga korában jó volt-e, de nekem biztos nagyon tetszett volna), a hangulata nagyon ott van, és ez a lényeg.
Igazi élmény volt bejárni a Voyagert tetőtől talpig, olyan szögből látni ismerős helyeket, ahogy a kamera sosem mutatta. A szereplők, mégha elég kockafejűek is, mind felismerhetők, és ahogy hallottam mindenkit az eredeti színész szinkronizált, ami különösen feldobda az ismerős és amúgy is imádott környezetet. Ide szeretném venni a hangokat is, hamár a szinkron szóba került, márpedig ezen a téren egy szavam sem lehet. A környezet ajtók, kapcsolók, a fegyverek hangjai mind-mind visszadták az összes ST sorozatból megismert "pittyegésáradatot" igencsak sokat emelve a játék közbeni élményeken.
A történet kissé sutának tűnt nekem, de talán a legnagyobb bajom az, hogy eléggé elüt a ST világtól. Oké, persze honnan is tudhatnám mi tartozik oda és mi nem, de valahogy ez nem jött volna így át valamelyik sorozatban. El tudom képzelni, hogy a készítők azért engedték el nagyon a fantáziájukat, mert úgyis egy ismeretlen szegmensében járunk az univerzumnak (Delta kvadráns), amelyből a Voyager anno csak egy kis szeletet járt be a sorozatban (legalábbis az egészhez viszonyítva), így "benne van a pakliban" ez a rengeteg ismeretlen dolog. A játék kellően hosszú is, legalábbis én pont úgy voltam vele a végén, hogy ennyi bőven elég. A vége így is kissé túlzás volt számomra, hamarabb is lehetett volna ezt rendezni. Mindazonáltal a felépítése nagyon jó volt, rengeteg átvezetőt láthattunk, minden részletre odafigyeltek, volt spontán harc és eligazítással kezdődő szépen megtervezett küldetés is, utóbbiak a kedvenceim, amikoris nekünk kell végigjárni a hajót, felszerelést ölteni az öltözőben, elmenni a fegyverraktárba, majd találkozni a csapattal a transzporter szobában. Miközben járunk a hajón az emberek (és egyéb lények) beszélgetnek, megjegyzéseket fűznek a tetteinkhez (elismerően szólnak, ha sikeresen helytálltunk, összesúgnak, amikor hülyeséget csináltunk stb). Félreértés ne essék, ez nem szerepjáték, minden előre meg van írva, le van scriptelve, de tegyük a kezünk a szívünkre: igazán jó munkát végeztek a készítők!
Legnagyobb negatívumként felhoznám, hogy a játék valami piszok, szemét módon könnyű. Olyan egyszerűséggel végig lehet rajta szaladni, a legnagyobb csaták megúszhatók minimális sérüléssel (najó, egy-két durvább azért akadt), fejtörők sincsenek igazán, ami volt az is sajnos átment pixelvadászatba, pontasabban a terület centiméterenkénti átfésülésébe (ami sajnos az elég egysíkú pályatextúrák miatt elég frusztráló tudott lenni). A nehézséget inkább a szűnni nem akaró ellenfél áradat adta, ami egy picit unalmas tud lenni, miközben az ember egy helyben áll és egy irányba szórja az áldást. A legtöbb csatánál pedig sajnos ez volt a helyzet.
Technikailag egy nagy hibája van a játéknak, és tulajdonklépp ez az, ami a játékmenet szempontjából nagyon negatívan hat: a társaink olyan szinten sík hülyék, hogy nem igaz. Rohangálnak fel alá, folyton láb alatt vannak, néha kikerülhetetlenül beszorítanak sarkokba (és nem lehet eltolni őket...). Az ellenfelekre szinte semmilyen hatással nincsenek, elvétve sikerül csak lelőniük valakit/valamit, ráadásul az ellefelek sem vesznek róluk tudomást, kizárólag minket támadnak. Egyetlen hasznuk, hogy mögéjük bújva sokszor az ellen csak egyhelyben állva lő felénk, szóval élő pajzsnak megfelelnek, mert úgysem halnak meg, csak amikor a scriptek istene úgy határoz
Mivel az univerzum miatt alapvetően társas csatákról beszélünk, ezért tudott rém bosszantó lenni minden szituáció, amikor nem egyedül mászkáltunk; márpedig az esetek 70%-ában ez a helyzet.