Ice Age: Dawn of the Dinosaurs (by jardo)

Bevallom őszintén, picit féltem ettől a játéktól. Aminek ugyebár van is alapja, lévén, hogy egy animációs film játékváltozatáról beszélünk, amiknek a minősége híresen rossz, mondhatni erősen konvergál a nulla felé. Magát a Jégkorszak-sorozatot (mármint a filmet) egyébként szeretem, hiszen egy egyszerű, ám nagyszerű, humoros, jópofa mese.

A korábbi játékokkal nem volt dolgom (a fent említett okokból), de a 3. rész nagyon megtetszett az előzetes képek és videók alapján, ezért úgy gondoltam, teszek egy próbát, vesztenivalóm nincs.

A legnagyobb meglepetésemre azonban nagyon nagyot csalódtam, méghozzá - szerencsére - pozitív irányban. A játékmenet leginkább az akciójátékokéra hajaz, megspékelve néhány platform-résszel. Feladataink többnyire ugrabugrálós, gyűjtögetős missziók, de vannak szép számmal olyan részek is, amikor harcolnunk, vagy éppenséggel menekülnünk kell. Az igazság az, hogy a játék ezen része nagyon megfogott, felébresztette bennem a kisgyermeket, ugyanis zsenge ifjúkorom azon szakaszára emlékeztetett, amikor még szinte minden időmet a különböző, többnyire Disney-s ugrálós platform-játékoknak (pl. Herkules, Aladdin, Oroszlánkirály, stb.) szenteltem. Ezért ha csak azt nézem, hogy élmény szempontjából mit tudott adni nekem, mint játékosnak az Ice Age 3, akkor már megérte végigjátszani.

A feladatok egyébként egyáltalán nem olyan bugyuták, mint azt az ember elsőre feltételezné egy ilyen játék esetében. Sőt, helyenként olyan nehéz részekkel is találkozunk, hogy rendesen leizzadunk, mire sikerrel abszolváljuk az adott missziót. Gondolkodni kell, nem pedig csak nyomkodni az [előre] gombot és a bal egérgombot. A küldetések ráadásul változatosak, ötletesek, viccesek és jópofák, tényleg remekül szórakozik az ember közben. Igaz ugyan, hogy van néhány hasonló rész, amikor azonos sémák ismétlődnek, de mivel ezek sem teljesen egyformák, ez közel sem zavaró annyira, hogy a játékélmény rovására menjen.

Külön öröm, hogy az összes fontosabb karaktert irányíthatjuk hosszabb-rövidebb ideig (Sid-et, Diego-t, Manfréd-et, Scrat-et és Buck-ot). Ráadásul mindegyik szereplővel más és más típusú feladatokat kell majd elvégeznünk, más és más helyszíneken, stb. Legtöbbször Sid-el, és Buck-al leszünk, akikkel nagyjából hasonló kalandokban fogunk részt venni, a legfőbb különbség köztük az, hogy míg Sid esetében a közelharc a fő stílus, addig Buck-kal többnyire biztos távolról fogunk dolgozni.
Külön kiemelném, hogy eszméletlen poénokat fogunk hallani folyamatosan, minden szereplőtől, akik állandóan nyomják a dumát. Így aki ért angolul, jót fog szórakozni ezen is. Mondanom se kell, ez pluszban rátesz a remek játékélményre.

Ha már a karaktereknél tartunk, el kell mondani, hogy a szinkronhangok is remekül sikerültek. Aki nézte már eredteti hanggal a filmeket, az most is ismerős tónusokat hall majd, amik a játékban is hozzák azt az egyébként igen magas szintet, amit a filmek esetében megszokhattunk.
Emellett természetesen az egyéb hangok is remekül sikerültek, ezen a téren sincs okunk panaszra.
A zene pedig egyszerűen zseniális, annyira el van találva, hogy ennél jobb talán már nem is lehetne. Pont illik a játék stílusához, humorához. Egyszerűen élvezet hallgatni, sokszor azon kaptam magam, hogy már percek óta a menüben vagyok, és ahelyett, hogy betölteném a mentett állást, csak hallgatom a zenét. Fenomenális.
Találkoztam viszont egy olyan problémával, ami többször is előjött, nevezetesen, hogy az átvezetők alatt sokszor nem volt hang. Ennek okára nem sikerült rájönnöm, a driver-ek a legfrissebbek voltak a gépemen, így nem tudom, mi okozta a hibát, mindenesetre kár érte.

Nem beszéltem még a játék vizuális megjelenéséről. A grafika szintén jó lett, mind a környezet, mind pedig a karakterek tekintetében. Természetesen egy rajzfilmszerű grafikáról van szó (logikus, nem?), de ez közel sem baj, mert elképesztően hangulatos. Az átvezető animációk szintén piszkosul jól néznek ki, ezekért is külön dicséret illeti a fejlesztőket.
Ráadásul a gépigény sem magas, egy közepes gépen is simán megy majd a játék rendes sebességgel.

Az Ice Age 3 amúgy nem túl hosszú játék, néhány nap alatt kényelmesen a végére lehet érni. Viszont valóban annyira szórakoztató, hogy minden percét élvezni fogjuk, elejétől a végéig.

Összességében tehát egy jó játék a Jégkorszak 3, egyáltalán nincs az az érzése az embernek, hogy egy buta, bugyuta játékkal játszik, amit nagyjából három-négy éves gyerekeknek találtak ki. Az idősebbek is jól fogják vele érezni magukat, ha más miatt nem, hát a régi emlékek, vagy éppenséggel az ütős poénok miatt.