F.E.A.R. 2 - Project Origin (by Necreon)

Mirõl is van szó?
Egy baromi jó horror FPS-rõl. Rólam tudni érdemes, hogy a horror mûfajjal nem vagyok teljesen kibékülve (a filmeket igénytelennek és nevetségesnek tartom, pár erõs kivétellel), a horror játékokat pedig kifejezetten utálom. Hogy miért tartom mégis jó játéknak a F.E.A.R. 2-õt? Nos ez kiderül, ha tovább olvasol.



What is F.E.A.R. ?
First Encourter Assault Recon, röviden FEAR. Ehhez az osztaghoz tartozunk, és feladatunk egy különleges pszihotikus képességekkel "megáldott" balul elsült kísérlet alanyának, a 8 éves Alma nevû kislánynak a megállítása, aki pusztán az elméjével képes eltörölni bármit a föld a színérõl, irányítani mások elméjét, látomásokkal az õrületbe kergetni az áldozatát.... életét egy laborban töltötte, és most hogy szabad: bosszút áll. Mindenkin.



Fear Alma... again.
Mivel hogy a F.E.A.R. második részérõl beszélünk, kikövetkeztethetõ hogy volt elsõ része is, ugyebár. A 2. rész ennek a sztoriját folytatja, és egybõl bedobnak minket a mély vízbe: a játék kezdeti szakasza párhuzamosan zajlik az elsõ rész befejezõ képsoraival, és SPOILER amint felrobban az atombomba, minden megváltozik /SPOILER. Egy másik F.E.A.R osztag tagjaként pedig beküldenek minket a város romjaiba (ill. az alatta lévõ sok sok km2-nyi titkos létesítménybe), hogy megkeressük, és ártalmatlanítsuk Alma-t. A Replica katonák természetesen most is igyekszenek megakadályozni minket ebben, hogy õk fogják el Alma-t, és tovább kísérletezzenek vele... lényegében ennyi az alap felállás, és ez nem nagyon változik a játék során, és itt a játék elsõ gyenge pontja: a sztori. Lényegében nem szól semmirõl... nincs se egy meglepõ fordulat, se egy csavar, semmi. Talán a játék vége ez alól kivétel, mivel hogy ott van egy elég érdekes jelenet, ami még sok mindent hozhat maga után....



Látványvilág, Gameplay 1
Maga a látványvilág elég egyhangú, de hát nem is várhatjuk el egy horror játéktól, hogy szép színes legyen mindenhol. A színvilág ezért nem túl változatos, mindenhol a borongós, koszos barna, fekete, szürke színek köszönnek vissza, ami elég unalmas lesz egy idõ után. Szerencsére ezt feledtetni tudja a környezet változása, mert annak ellenére, hogy nagyrészt ismétlõdõ szürke folyosókon fogunk az életünkért küzdeni (küzdeni? Hhahahahaha... errõl késõbb), folyamatosan váltakoznak a földalatti és a felszíni részek, ami azért néha színt visz az amúgy elég monoton játékmenetbe.

Alapvetõen egy FPS-rõl beszélünk, ezért nem maradhatunk rendkívül látványos akciózás nélkül. A F.E.A.R. elsõ része volt az elsõ olyan FPS, ami a stílusba behozta a bullet-time effektet (azaz amikor lassított felvételben, Neo módjára lövöldözünk), és ez természetesen szinte azonnal a védjegyévé is vált: a 2. részben is remekül mûködik. A bullet-time a fõ fegyverünk a játék alatt, és amellett hogy rendkívül hatásosan felhasználható, nagyon jól is néz ki. Miközben használjuk, a golyók rendkívül látványos csíkot húznak maguk után, szinte hasítják a levegõt (kb ugyanaz az effekt, mint a Matrix filmekben), és ha ehhez hozzá vesszük még a grafikus engine-nek köszönhetõ, szintén rendkívül látványosan és részletesen rombolható környezetet, akkor nagyon durva vizuális élményeket nyújt a játék. Az egyik résznél pl. egy iskola könyvtárában kellett harcolni, és ha belelõttünk egy könyvespolcba, akkor nem hogy a könyvek leestek róla, hanem a golyók szanaszét tépték a lapokat, áttörték a könyvespolc hátsó fa oldalát, és a lapok ide-oda repkedtek a heves tûzpárbajban.

A külsõ terek (mert hogy ilyenek is vannak) viszont nagyon szépen ki lettek dolgozva. A szinte apokalipszis szerû élményt nyújtó, elpusztult város a Consantine c. filmben lévõ "túlvilágra" emlékeztet, nagyon részletesen ki van dolgozva, ami nagyon sokat dob az apokaliptikus hangulaton. Mintha csak vulkánkitörés után járnánk itt, a lakosok valamilyen cselekvés közben "megfagyva", szürkén állnak az út közepén, és ha hozzájuk érünk, elporladnak... Emellett a környezet természetesen ilyenkor is rombolható, ha rendelkezünk a megfelelõ tûzerõvel: többször is lesz alkalmunk szinte elpusztíthatatlan, óriási tûzerõvel rendelkezõ lépegetõ vezetésére, amivel végig kell rombolnunk a várost amíg el nem jutunk egy másik pontjába. Ilyenkor a lépegetõvel szinte BÁRMELYIK falra lövünk, átszakíthatjuk, lerombolhatjuk. Nem különben a belsõ tereknél is, csak kisebb változatban: szinte bármi (pár érthetetlen módon rögzített tárgy kivételével) széttörhetõ, elmozdítható, sõt, felborítható fedezéknek. Ilyen téren csak dicsérni tudom a játékot, tényleg nagyon jól összerakták.





Horror? Hol? Gameplay 2
Az elsõ horror játék, amit végig tudtam játszani. Ennek többek között az az oka, hogy nem félelmetes. Legalábbis egy idõ után semmiképp sem az. Eleinte vannak olyan sablonos, mégis mesterien megírt jelenetek, amiknél visszaköszön az elsõ rész hangulata, de ezek sajnos elég hamar kivesznek a játékból. Ezek a jelenetek egyébként (meglepõ módon) a Half Life szériában megismert (megismert? Semmit sem tudunk róla..) G-Man jelenségekhez hasonlítanak. Egy távoli ablakból figyel minket, idõnként feltûnik a messzeségben, és mire tényleg oda is figyelnénk rá, már el is tûnt. Ilyen jelenetekben az elsõ rész bõvelkedett (pl. amikor a társaink egy hullával voltak elfoglalva, akkor a fölöttünk lévõ emelet üvegpadlóján keresztül Alma figyelt minket. Ilyenkor a játékos ösztönszerûen odafordul a társaihoz, hátha õk is látják, de amikor látjuk hogy nem vettek észre semmit és úgy viselkednek mintha mi sem történt volna, akkor visszanézünk: de Õ már nincs sehol.).

Nos ezeket azok a hangulatfokozó jelenetek, amik kellettek volna a F.E.A.R 2-be is, de nincsenek. Talán még az elején, amikor Alma még kislány korában tûnik fel, és ezek a tényleges mesteri jelenetek. Példának okáért elágazáshoz érkezünk a folyosón: tudjuk hogy jobbra vezet az utunk, mivel balra be van omolva olyan 10m után. Ha jobbra megyünk el, egyszerûen folytatódik a játék, ha balra megyünk el (mert pl. a beomlott résznél töltények vannak a földön) akkor miután felvettük az ott lévõ felszereléseket, megfordulunk hogy elinduljuk a jó irányba, de Alma már ott áll mögöttünk, kb fél méterre, majd szinte egybõl hamuvá porlad... nagyon jó lett volna még pár ilyen jelenet, de így attól félek hogy a játék egyáltalán nem tölti be a horror szerepét, ami ezen kívül betudható még annak hogy szinte sosem fogunk kifogyni töltényekbõl, szinte sosem fogunk még csak halál közeli állapotba sem kerülni az alacsony nehézségi szint miatt, így a félelem érzése nagyon messze áll attól, mint amit a játék nyújt. Feszültség alatt tart eleinte, annyi szent, de sajnos kiismerhetõ a "katonák, horror rész, katonák, horror rész, katonák" sorozat miatt.



Hangulat
A játéknak egy fõ problémája van, és erre vezethetõ vissza a többi, apróbb hiba is: nem igazán tudták eldönteni a készítõk, hogy horror játékot, vagy akciódús FPS-t akarnak-e. Így mind a kettõbõl van a játékban, és annak ellenére, hogy mindkét stílus (szerintem) legjobb jellegzetes vonásait gyúrták össze, valami mégis hiányzik, ami az elsõ részben megvolt, és itt a hangulat sajnos teljesen elveszik (a horror szempontjából), és marad a (jól kidolgozott és látványos) fps lövöldözés, amivel nem is lenne baj, ha nem próbálkozna a játék újra és újra a horror behozatalával, ami sajnos így inkább csak frusztráló, mint tényleges horrornak nevezhetõ.



Ha már a horror jeleneteknél tartunk. A játék bõvelkedik scriptelt jelenetekben, hogy a játékos semmirõl ne maradjon le, ami kicsit is paranormálisnak nevezhetõ. Ez az a pont, amiben nagyon más mint az elsõ rész, és sajnos nem a jó értelemben: ennek köszönhetõ, hogy hiányoznak a már korábban említett hangulatalapozó "feltûnik majd eltûnik" pillanatok. Viszont ha már nem lehet õket elkerülni, legalább nagyon jól meg vannak írva. Több társunk (esetleg ellenségünk) Alma általi halála piszok látványosra sikeredett, de sajnos ezek hangulatából is sokszor elvesz az, hogy "na akkor itt is meghal valaki" alapon csinálták ezeket. Teljesen logikátlan pillanatokban történnek meg az ilyen események, és "kicsit" furának hat hogy Alma elragadja egy társunkat, de minket (vagy mindenki mást) nem. Ezektõl függetlenül a script jelenetek nagyon jóra sikerültek szerintem, különösképpen amikor Alma saját "világába" kerülünk át.

A hangulathoz természetesen hozzájárulnak még a hangok is. A lövések, különféle harci jelenetek alatt hallgató effektek, kiáltások teljesen rendben vannak, ezért ezt át is ugranám, nincs nagyon mit beszélni róla. Mivel itt nincsenek torzabbnál torzabb szörnyek és egyéb kreatúrák mint pl. a Doom-ban, így nincsenek idegesítõ kaparászások a hátunk mögött (hál' istennek), ezért egy elég gyenge, de mégis hatásos és jól mûködõ megoldást alkalmaztak a készítõk: néha megzavarodik a kijelzõnk ("szemüvegünk") miközben suttogást hallani a háttérbõl, és különféle árnyékokat látunk elsuhanni a sarkoknál... ehhez hasonló még az a jelenség is, amikor kb 1 perc néma csend után egyszer csak "megvillan" a kijelzõnk és egy pillanatra valami ijesztõ hangot hallunk. És itt a hiba. A hangsúly az "ijesztõ" szón van. A játék inkább megijeszteni próbál, mint sem félelmetessé válni.



Összegzés
Egy alapvetõen jól kidolgozott, igényes horror fps-el van dolgunk, döbbenetesen jól kidolgozott harcjelenetekkel, jól megrendezett horror jelenetekkel, remekül rombolható környezettel. Ami visszavesz a %-os értékelésbõl, és ami miatt nem marad emlékezetes a játék, azok csak a kisebb hibák, amikre játék közben nem igazán figyel fel az ember, de a teszt megírásánál, utólag elõjönnek.



Pozitívumok
+ Szép grafika
+ Remek rombolhatóság, fizika
+ Jól megrendezett horror jelenetek
+ A porig rombolt város lárványa (fõleg a játék vége felé).
+ Ötletes pillanatok.
+ Végre lehet zoomolni a fegyverrel!
+ Alma-t már nem kislányként, hanem felnõttként látjuk
+ Snake Fist zenéje az utolsó nagy harcnál. Zene: https://www.youtube.com/watch?v=nVfwtopf37E
+ Bizonyos részek rendkívül hangulatosak (iskola, kórház mûtõje).
+ A befejezõ jelenet zseniális és sokat sejtetõ, de...



Negatívumok
- ... de megint nyitva hagyja a sztorit, így a játéknak önmagában (az elsõ rész nélkül) se eleje, se vége
- Teljesen fölösleges "zombik" (nem lassú élõholtak mint azt gondolnátok... majd meglátjátok mit tudnak smile.gif) és szellemek, egyáltalán nem volt félelmetes, inkább idegesítõek.
- Kevés ellenségtípus (gondolom a zombikkal és a szellemekkel ezt akarták változatosabbá tenni), lényegében 5 féle, külsõleg alig változó Replica katona van, és 2 féle lépegetõ.
- Logikátlan helyeken és idõben vannak a horror jelenetek.
- Minden párbeszédet a felszerelésünk rádióján át hallunk, ami nem túl hangos, és elég zavaró amikor a társunk pontosan elõttünk áll, mégis torzítva, ráadásul nagyon HALKAN (!) hallani amit mond.
- Nem sikerült reprodukálni, de még a játék elején beleütköztem egy olyan bugba, hogy amikor felkeltünk a kórházi ágyról, akkor a "falba keltünk fel", és nem tudtam mozogni (csak a másik irányba, ahol kiestem a pályából, és miután megcsodáltam a lebegõ pályát alulról, meghaltam a zuhanás közben). Ezzel szerencsére csak egyszer találkoztam.
- Nagyon rövid. Napi 3-4 óra játék mellett 3 nap alatt végigvittem.
- Nagyon könnyû, minden szinten.



A kis hibák ellenére nagyon szerethetõ játék, de sajnos hiányzik belõle az a kevés plusz, ami az elsõ részben megvolt, ami emlékezetessé tenné, ami miatt megérné újra levenni a polcról.


87%