Kezdőlap
Dead Space
Tipikus horrorjáték a Dead Space. Nemcsak az egyes hangulati elemek megteremtésében, hanem a közvéleményeket illetően is: a műfaj kedvelői odavannak érte, de összességében nem emelkedik ki, szerény sikerekkel rendelkezik ( 80-90 közötti értékeléseket kapott anno, illetve Legjobb hang kategóriában nyert 1-2 szavazáson). Az ilyen kaliberű játékokhoz kell egy megcélzott csoport, ami lényegesen kisebb, mint mondjuk egy pop kulturálisabb FPS-nél. Magyarán kevesen tudjuk csak bizonyítani tetszésünket egy játék iránt, aminek sémája hátat fordít a "biztosra megyek" felfogásnak. Dicséret illeti a fejlesztőket, mert próbáltak elszakadni a megszokottaktól, ami azt hiszem sikerült is.
Alone alone in the empty space
Ha azt mondom túlélőhorror, akkor a játék történéseinek alakulását fejtettem ki egy szóban. A Dead Space ilyen téren követi a megérkezünk nyugiban, elfajul a helyzet, kétségbeesetten keressük a kiutat vonalat. Ebben nem is nagyon lehet megváltoztatni semmit, azonban az egyes klisék is háttérbe szorulnak, olyan hangulatos lett a tálalás. Leszámítva a kommunikációt a társainkkal, teljesen magunkra vagyunk utalva. Segítenek az útvonalak és a feladatok meghatározásában, de ez enyhén szólva fikarcnyi segítség, a szörnyek hordájával mi, Isaac birkózunk meg. Elképesztő milyen egyedi lett, mint sci-fi túlélőhorror a játék. A megpecsételt sorsú űrhajón annyira kihalt és baljós minden, hogy egyhuzamban nem is akartam hosszabb ideig folytatni. Egy-két óránál több folyamatos játékidő már kivesz az emberből (persze csak megfelelő körülmények közt, azaz nem fényáztatta szobában, félig TV-t nézve, de úgy gondolom az igényes gamerek tudják, hogy van ez). A hangok egyébként tényleg díjnyertesek, nagyon parás tud lenni az ember a megcsörrenő csövektől, a falak mögött kaparászó hangoktól és egyebektől.
Ez a magányos akciózás amellett, hogy roppant adrenalintermelő, helyenként fusztráló is. A történet vége felé haladva biztos vagyok benne, hogy nem csak nekem volt már lassan elegem abból, hogy mindig mindent egyedül csinálok. Ennek a gyakori videójátékbeli jelenségnek szerncsére ez a jobbik fajtája. Ugyanis nincs mit tenni, egyedül vagyunk, magunkra utalva, nem úgy mint egy Call of Duty-ban, ahol 300 katona közül is téged szúrnak ki, hogy lődd le a huszadik repülőt, robbantsd fel az ezredik tankot. Elhiszem, hogy így jobban belevonja a játékost a program a játékba, de azért valami realizmust vigyünk a dologba.
Cut off the limbs
A játékmenetet sok helyen vádolták meg azzal, hogy monoton lett. Nos, a megélt tapasztalatokat nézve tényleg egy kicsit monoton folyamatosan belépőkártyákat, kódokat, tárgyakat keresni és közben majdnem ugyanolyan szörnyeket hentelni. DE! A sajátos harcrendszer nagyon sokat dob ezen. A lények gyengepontja az, ha elvesztik végtagjaikat, így mindig oda kell céloznunk. Lényegesen megkönnyíti a harcot, és elfelezi a töltényszükségletet, de még így is izzasztó némely összecsapás (páncélnadrágos lábak, regenerálódó végtagok, extra erős kötőszövető lények). Valamint van egy újratölthető "sztázis" képességünk ami lebénítja az ellenfelet. Ez az ügyes kis trükk egyébként a továbbjutások ügyességi feladataiban is jelentős szerepű, ami ismét eltávolítja a játékot az egysíkú mászkálás jelzőjétől.
Egy-egy fejezetben bossharcok is vannak, habár az azokat felvezető szituációk érdekesebbnek bizonyultak számomra, mint maguk az összecsapások. Azok ugyanis elég egyértelműek voltak, normál nehézségi fokozaton pedig játszi könnyűek. De a sikerélmény megvolt, és ez is lényeges szempont.
A Dead Space világa a videójátékban és azon túl
A sztori az elejétől a végéig összetett és csöppet sem unalmas. Hogy ténylegesen Mi mennyire mélyülünk el benne, az csak rajtunk múlik. Aki annyira beleássa magát a témába, mint jómagam, az garantálom, hogy nem fog csalatkozni. A szöveges és audió naplók elég nyílvánvaló helyen vannak többnyire, nekünk csak türelmesen végig kell hallgatnunk, olvasnunk őket és megpróbálni elhelyezni azokat időben, azaz agymunkát igényel a sztori összerakása. Ezek nem mind képezik a főszálat, de mindenképp érdemes tudni róluk, hogy megértsük, mikor mire utal a játék. Ha kötelezően nem is, de erősen ajánlom az animációs film ( https://www.youtube.com/watch?v=sqTFcsnY9S4 ) és az animált képregények megtekintését ( http://xbox360.gamespy.com/xbox-360/dead-space/916088p1.html ). Ezek mind a játék előzményei és sok szereplőt vagy eseményt utólag felfogunk ismerni belőlük a játékban. Valamelyiket csak a filmben, valamelyiket csak a képregényekben. A lezuhant űrsikló végső perceit rögzítő audió fájl például ugyanarra a siklóra utal, ami a képregényben is szerepel. Vagy az egyik meggyilkolt személy körüli kérdésre a filmben találunk választ és tudjuk meg, hogy is volt valójában (ez mondjuk a játékban kicsit másképp van rögzítve). Tehát példátlanul kiépített történettel és univerzummal bír a Dead Space, ha az említett három vele foglalkozó munkát egy egésznek tekintjük.
This is it
Amint látható, nem tértem ki sűrűn a játék negatív oldalára, csak itt-ott megemlítettem egy-egy nemtetszésemet. De ennyi, nagyobb hibákat a vele eltöltött 9-10 óra alatt nem éreztem. Aki nem a műfaj feltétlen kedvelője, az szerintem úgysem foglalkozik a játékkal, akinek meg bejön ez a véres - darabolós - ijesztős téma és kicsit is elmélyül benne, az mindenképp jól fog szórakozni. Még az is előfordulhat, hogy másodszorra is nekiugrik, felbátorodva az első végigjátszás megkapott jutalmain.
Pro:
+ Gondosan kidolgozott világ és történet
+ Egyedi sci-fi túlélőhorror hangulat, hála a hangoknak és a magányosság érzetének
+ Bolt, fegyverfejlesztések
+ Akciódús harcrendszer
+ Erős motiváció egy újabb végigjátszásra
Kontra:
- Néhol monoton hentelés és mászkálás
- "Ezt is megint én csináljam meg?!"
- Könnyű bossharcok
Összegzés:
Grafika: 10/9
Hangok és Zene:10/10
Hangulat:10/9
Történet:10/10
Szavatosság:10/9
Összesen: 50/47
94%
Alone alone in the empty space
Ha azt mondom túlélőhorror, akkor a játék történéseinek alakulását fejtettem ki egy szóban. A Dead Space ilyen téren követi a megérkezünk nyugiban, elfajul a helyzet, kétségbeesetten keressük a kiutat vonalat. Ebben nem is nagyon lehet megváltoztatni semmit, azonban az egyes klisék is háttérbe szorulnak, olyan hangulatos lett a tálalás. Leszámítva a kommunikációt a társainkkal, teljesen magunkra vagyunk utalva. Segítenek az útvonalak és a feladatok meghatározásában, de ez enyhén szólva fikarcnyi segítség, a szörnyek hordájával mi, Isaac birkózunk meg. Elképesztő milyen egyedi lett, mint sci-fi túlélőhorror a játék. A megpecsételt sorsú űrhajón annyira kihalt és baljós minden, hogy egyhuzamban nem is akartam hosszabb ideig folytatni. Egy-két óránál több folyamatos játékidő már kivesz az emberből (persze csak megfelelő körülmények közt, azaz nem fényáztatta szobában, félig TV-t nézve, de úgy gondolom az igényes gamerek tudják, hogy van ez). A hangok egyébként tényleg díjnyertesek, nagyon parás tud lenni az ember a megcsörrenő csövektől, a falak mögött kaparászó hangoktól és egyebektől.
Ez a magányos akciózás amellett, hogy roppant adrenalintermelő, helyenként fusztráló is. A történet vége felé haladva biztos vagyok benne, hogy nem csak nekem volt már lassan elegem abból, hogy mindig mindent egyedül csinálok. Ennek a gyakori videójátékbeli jelenségnek szerncsére ez a jobbik fajtája. Ugyanis nincs mit tenni, egyedül vagyunk, magunkra utalva, nem úgy mint egy Call of Duty-ban, ahol 300 katona közül is téged szúrnak ki, hogy lődd le a huszadik repülőt, robbantsd fel az ezredik tankot. Elhiszem, hogy így jobban belevonja a játékost a program a játékba, de azért valami realizmust vigyünk a dologba.
Cut off the limbs
A játékmenetet sok helyen vádolták meg azzal, hogy monoton lett. Nos, a megélt tapasztalatokat nézve tényleg egy kicsit monoton folyamatosan belépőkártyákat, kódokat, tárgyakat keresni és közben majdnem ugyanolyan szörnyeket hentelni. DE! A sajátos harcrendszer nagyon sokat dob ezen. A lények gyengepontja az, ha elvesztik végtagjaikat, így mindig oda kell céloznunk. Lényegesen megkönnyíti a harcot, és elfelezi a töltényszükségletet, de még így is izzasztó némely összecsapás (páncélnadrágos lábak, regenerálódó végtagok, extra erős kötőszövető lények). Valamint van egy újratölthető "sztázis" képességünk ami lebénítja az ellenfelet. Ez az ügyes kis trükk egyébként a továbbjutások ügyességi feladataiban is jelentős szerepű, ami ismét eltávolítja a játékot az egysíkú mászkálás jelzőjétől.
Egy-egy fejezetben bossharcok is vannak, habár az azokat felvezető szituációk érdekesebbnek bizonyultak számomra, mint maguk az összecsapások. Azok ugyanis elég egyértelműek voltak, normál nehézségi fokozaton pedig játszi könnyűek. De a sikerélmény megvolt, és ez is lényeges szempont.
A Dead Space világa a videójátékban és azon túl
A sztori az elejétől a végéig összetett és csöppet sem unalmas. Hogy ténylegesen Mi mennyire mélyülünk el benne, az csak rajtunk múlik. Aki annyira beleássa magát a témába, mint jómagam, az garantálom, hogy nem fog csalatkozni. A szöveges és audió naplók elég nyílvánvaló helyen vannak többnyire, nekünk csak türelmesen végig kell hallgatnunk, olvasnunk őket és megpróbálni elhelyezni azokat időben, azaz agymunkát igényel a sztori összerakása. Ezek nem mind képezik a főszálat, de mindenképp érdemes tudni róluk, hogy megértsük, mikor mire utal a játék. Ha kötelezően nem is, de erősen ajánlom az animációs film ( https://www.youtube.com/watch?v=sqTFcsnY9S4 ) és az animált képregények megtekintését ( http://xbox360.gamespy.com/xbox-360/dead-space/916088p1.html ). Ezek mind a játék előzményei és sok szereplőt vagy eseményt utólag felfogunk ismerni belőlük a játékban. Valamelyiket csak a filmben, valamelyiket csak a képregényekben. A lezuhant űrsikló végső perceit rögzítő audió fájl például ugyanarra a siklóra utal, ami a képregényben is szerepel. Vagy az egyik meggyilkolt személy körüli kérdésre a filmben találunk választ és tudjuk meg, hogy is volt valójában (ez mondjuk a játékban kicsit másképp van rögzítve). Tehát példátlanul kiépített történettel és univerzummal bír a Dead Space, ha az említett három vele foglalkozó munkát egy egésznek tekintjük.
This is it
Amint látható, nem tértem ki sűrűn a játék negatív oldalára, csak itt-ott megemlítettem egy-egy nemtetszésemet. De ennyi, nagyobb hibákat a vele eltöltött 9-10 óra alatt nem éreztem. Aki nem a műfaj feltétlen kedvelője, az szerintem úgysem foglalkozik a játékkal, akinek meg bejön ez a véres - darabolós - ijesztős téma és kicsit is elmélyül benne, az mindenképp jól fog szórakozni. Még az is előfordulhat, hogy másodszorra is nekiugrik, felbátorodva az első végigjátszás megkapott jutalmain.
Pro:
+ Gondosan kidolgozott világ és történet
+ Egyedi sci-fi túlélőhorror hangulat, hála a hangoknak és a magányosság érzetének
+ Bolt, fegyverfejlesztések
+ Akciódús harcrendszer
+ Erős motiváció egy újabb végigjátszásra
Kontra:
- Néhol monoton hentelés és mászkálás
- "Ezt is megint én csináljam meg?!"
- Könnyű bossharcok
Összegzés:
Grafika: 10/9
Hangok és Zene:10/10
Hangulat:10/9
Történet:10/10
Szavatosság:10/9
Összesen: 50/47
94%
