Judge Dredd: Dredd vs. Death (by jardo)

A távoli jövőben a Föld halott, sivár pusztaság. Egyetlen élhető hely maradt, az óriási, nagyjából 400 milliós metropolisz, Mega City. Az utcán az erőszak és a káosz az úr, mindennaposnak számítanak a véres öldöklések és leszámolások. A rendet a Bírák próbálják fenntartani, akik állig felfegyverkezve róják a várost. Könyörületet nem ismernek, ítéleteiket a helyszínen hirdetik ki, és azonnal végre is hajtják. Közülük is a legrettegettebb Dredd, akinek nevét mindenki féli...

A sztori szerint a Sötét Bírák (és csatlósaik, mint pl. Dr. Icarus) támadást intéznek a város ellen, ráadásul időközben egy balul elsült kísérlet miatt elszabadul egy veszélyes vírus is, ami zombivá, vagy vámpírrá változtatja a város lakóit. Ezek után természetesen kire másra, mint Dredd bíróra, azaz ránk vár a feladat, hogy rendet tegyünk, és igazságot szolgáltassunk. De hogy ne legyen ennyire egyszerű a dolgunk, utunk során számos egyéb ellenséggel is szembe kell majd néznünk, például a város különböző bandáival, akik kapva kapnak az alkalmon, hogy leszámolhassanak főhősünkkel.

Mindezekből fakadóan a játékmenet nagyjából úgy néz ki, hogy minden pályán kapunk valamilyen fő feladatot, mely a sztorit görgeti előre. Ezek többnyire valamilyen fontos helyszín megtisztítását, egyes tárgyak vagy információk megszerzését, esetleg bizonyos személy (vagy személyek) biztonságba juttatását jelentik, illetve néhány pálya végén meg kell majd küzdenünk a Sötét Bírák valamelyikével. Emellett kapunk mellékküldetéseket is, amelyek teljesítésért extra pontok, vagy hasznos infók a jutalmunk.
Van bizonyos mértékű morális döntési szabadságunk is, ugyanis az ellenséges bandatagokat, csavargókat és csöveseket le is mészárolhatjuk, de - feltéve, ha sikerül őket magadásra kényszerítenünk - akár le is tartóztathatjuk őket. Ez nagyon jópofa része a játéknak, ugyanis egyrészt ilyenkor Dredd különféle tökös beszólásokat nyomat, amik rendkívül szórakoztatóak, másrészt pedig tényleg úgy érezzük, mi vagyunk a törvény, akinek senki és semmi nem állhat az útjába. Vigyázzunk azonban, mert ha folyamatosan megölünk mindenkit, egy idő után mi is közellenséggé válunk, és egykori társaink ellenünk fordulnak. A képernyőn egy kis ikon jelzi, hol áll reputációnk, erre mindig érdemes figyelni. Ha esetleg túlságosan lecsökkenne, csak tartóztassunk le néhány rosszfiút, és máris újra felkúszik a mérő. Az egyetlen probléma a Judge Dredd ezen részével, hogy gyakorlatilag csak a játék elején nyílik majd lehetőségünk a letartóztatásokra, a későbbiekben ugyanis nem nagyon akarják majd megadni magukat a gazfickók, így inkább elintézzük a problémát néhány golyóval. Ebből fakadóan a játék a vége felé kicsit átmegy ész nélküli öldöklésbe, és könnyen rá lehet unni.
Egyébként minden pálya végén kapunk egy értékelést, amelyben megtekinthetjük statisztikáinkat, köztük olyanokat, hogy hány bűnözőt tettünk el láb alól, mennyi embert tartóztattunk le, hány év büntetést szabtunk ki (nekem az egyik pályán 39.650 évet sikerült kiosztanom!!!), stb.

A hangulatra amúgy nem lehet panasz. Remekül átjön a nyomasztó légkör, a nyomor és kilátástalanság, ami a várost jellemzi. A helyszínek atmoszférája remek, és a pályák ráadásul még változatosak is. Lesz alkalmunk harcolni a városban, a kikötőben, egy börtönben, egy bevásárlóközpontban, és más helyszíneken is. A terep ugyan lehetett volna picit kevésbé sivár, de akció közben ez nem fog különösebben feltűnni. A pályák viszonylag nagyok is, egy-két helyen tényleg sokat lehet bolyongani, de azért eltévedni nem fogunk, a játék ugyanis lineáris (maximum a fő- és mellékküldetések elvégzésének sorrendjében van némi szabadságunk).
Sztori módban összesen 11 fejezeten kell túljutnunk, amelyek egyenként nagyjából 15 perc alatt teljesíthetőek. A játékidő nagyjából 5 óra körül mozog, ami meglehetősen kevés.

Feladataink elvégzéséhez különféle fegyverek közül válogathatunk. Ezek száma ugyan nem nagy (kétféle pisztoly, shotgun, rohampuska, robbanótöltetes fegyver és egy lézerpuska), de hozzá kell tenni, szinte mindegyiknek van többféle tüzelési módja, az alap pisztolynak például kapásból több, mint ahány fegyver összesen van a játékban. Ezek között is találunk mindenfélét: robbanótöltet, lángszóró, sorozatlövő, és így tovább.
Ugyanakkor egyszerre mindösszesen csak két puska lehet nálunk, ami általában nem okoz problémát, hiszen rengeteg tüzelési módban használhatjuk őket, így szinte minden ellenféltípus ellen lesz mit használni, azonban ha kifogytunk a lőszerből, akkor bajban leszünk.

A grafika erős közepes. Már a megjelenéskor, 2003-ban sem számított különösebben szépnek, ennek ellenére nem nagyon lehet rá panasz ma sem. Nincs tele mindenféle látványos effektekkel, pl. a robbanások is igen kezdetlegesek, valamint a karakterek is elég szögletesek (bár van bennük egyfajta képregényszerű beütés - ez mindenképpen plusz pont), és a pályákon is elfért volna több tereptárgy, továbbá az ellenfelek is lehettek volna valamivel változatosabbak. Mindezek ellenére azt gondolom, a közepes szintet ma is hozza a játék, és egyáltalán nem lehet bűn rondának nevezni.
Ugyanakkor számos bug-gal találkoztam, pl. beakadás egyes tereptárgyakba, a hullák néha belelógtak a falakba, illetve egyes esetekben szegény halottak úgy rángatóztak, mintha görcs állt volna beléjük. Ezen apró hibák száma azonban szerencsére nem túl nagy, így egyáltalán nem mennek a játékélmény rovására.
A gépigény is baráti, egy gyengébb vagy közepes konfiguráción is minden hiba nélkül fut, és nem kell kompromisszumokat kötni a minőség és a futási sebesség között.

A hangokra nem igazán lehet panasz. A zene kellemes, illik a játék stílusához és hangulatához.
A fegyverek, és a különböző effektek hangjai is teljesen rendben vannak, minden puska máshogy szól, a robbanások durrannak, bár ezek lehettek volna egy picit hitelesebbek is,
A szinkronra sem lehet panaszunk. Dredd-nek ugyan nem Sylvester Stallone kölcsönözte a hangját, de az így is telitalálat lett. Elképesztő módon adja vissza a lezser, nagyon kemény, nagyon tökös zsarut (pontosabban Bírót). A többi szinkronszínész is jó munkát végzett, de ezek inkább az átlagos, elfogadható kategóriába tartoznak, semmint a kiválóba.

A Judge Dredd: Dredd vs. Death összességében szerintem minden hibájával együtt is szerethető játék. Közel sem tökéletes, leginkább a játékmenet terén vannak hiányosságok, de ezeket jól ellensúlyozzák a macsó beszólások (és a főszereplő remek szinkronja), a hangulat, valamint a változatos pályák. Egy próbát mindenképpen megér, de többször nem biztos, hogy előveszi az ember.