Kezdőlap
Max Payne 2: The Fall of Max Payne
Max Payne az egyik legtökösebb zsaru, ez nem vitás. És most a New York-i rendőrség detektívjeként visszatér. Családja halála miatt kiégett, meghasonlott, s csak egy cél lebeg a szeme előtt: megtalálni a tetteseket. Nem számít senki és semmi, nincs, ami útját állhatná.
A történet nagy része egy szerelmi szál köré épül, s e mentén haladunk majd előre, és derül ki egyre több és súlyosabb titok. Először a gyilkossággal vádolt Mona Sax nyomába eredünk, majd egy szinte azonnal bekövetkező fordulat után már vele együtt küzdünk, hogy előrébb jussunk. A sztori egyébként nem szűkölködik izgalmas és fordulatos csavarokban, bőven lesz részünk meglepetésekben.
A játékmenet szerencsére nem sokat változott az első rész óta. Megmaradt a harmadik személyű nézet, és most is segítségünkre lesz a Bullet Time, vagyis az időlassítás. A képernyő sarkában egy kis homokóra-ikon jelzi, hogy mennyi ideig tudjuk lassítani az időt. Ilyenkor a környezet belassul, mi pedig könnyűszerrel leszedhetjük a rosszfiúkat. Használni is fogjuk majd bőven ezt a ficsőrt, hiszen többnyire jókora túlerő ellen kell majd érvényesülnünk.
Szintén jópofa megoldás, hogy nem csak Max-et irányíthatjuk majd, hanem két pálya erejéig Mona-t is lesz alkalmunk terelgetni. Ami külön érdekes, hogy az egyik alkalommal, mikor Mona-t irányítjuk, ugyanazokat az eseményeket fogjuk átélni ismét, amiket előzőleg már Max-el teljesítettünk, természetesen más szemszögből.
Mindenképpen meg kell jegyezni, hogy - hasonlóan az előző részhez - a játék most is teljesen lineáris. Hogy ez jó-e, vagy sem, azt mindenki döntse el maga, de engem speciel egyáltalán nem zavart.
A játék legnagyobb erénye egyértelműen a hangulat. A környezet és a karakterek is elképesztően néznek ki, a grafika egyszerűen gyönyörű. A város (New York) ábrázolása fantasztikus, süt róla a sötét, nyomasztó légkör. Szinte minden fekete vagy szürke színben pompázik, ráadásul állandóan szakad az eső. Ezek együttesen hihetetlen módon rá tudnak telepedni a játékos lelkére, s már-már mi is átérezzük Max fájdalmát.
Az átvezetők szintén rendkívül hangulatosak. Hasonlóan az első részhez, most is képregényszerű képek kötik össze az egyes fejezeteket, s ezek alatt mesélik el nekünk a történéseket.
A grafika mellett a fizikát is meg kell említeni, amiről ugyancsak pozitívumokat lehet elmondani. A Havok fizikai engine teszi a dolgát, a hullák viszonylag élethűen rogynak össze, felboríthatjuk a székeket, illetve egyéb tárgyakat, amik mind-mind úgy viselkednek ilyenkor, mint ahogy azt a valóságban tennék.
A gépigény teljesen baráti, ma már egy alsó-középkategóriás gépen is minden gond nélkül elfut rendesen.
A fantasztikus hangulatot hivatott szolgálni a kiváló zenei aláfestés. A menüben, az átvezetők alatt, és a játék közben hallható dallamok egytől egyig a helyükön vannak, nagyon eltalálták a játék ezen részét.
A hangok amúgy is jól sikerültek, külön szeretném kiemelni a szinkronszínészeket, akik mindannyian a lehető legjobb munkát végezték. Max hangja egész egyszerűen fenomenális, de az összes többi színész is hibátlan munkát végzett.
Az egyéb hangok is jók, a fegyverek ropogása, a különböző durranások, puffanások, stb. mind jók lettek.
Az egyetlen dolog, amivel nem voltam kibékülve, az az autosave hiánya. Komolyan mondom, soha nem mentettem még ennyit játékban, főleg nem ilyen gyakorisággal. Ha ugyanis nem mentettem, akkor - köszönhetően a túlerőnek - többnyire újra egy fél hadseregen kellett keresztülverekednem magam. Élet-csomagot viszonylag gyakran találunk majd, de sokszor ez sem elég. Így azt javaslom mindenkinek, mentsen, amilyen gyakran csak tud, így egy sor idegeskedéstől kíméli meg magát.
Nagy szívfájdalmam továbbá, hogy nem túl hosszú a játék. Néhány nap alatt kényelmesen ki lehet játszani, pedig szívesen játszottam volna tovább is. Összesen három nagy felvonás, azon belül pedig 24 fejezet vár ránk, ami elsőre nem tűnik kevésnek, de ha hozzátesszük, hogy egy-egy fejezetet maximum 20-25 perc alatt le lehet tudni, akkor máris nem olyan sok.
Összességében egy nagyon jó játék a Max Payne 2. Izgalmas sztori, fantasztikus hangulat, remek zenék, és kellemes grafika, valamint jó fizika jellemzik. Nem csak a műfaj és Max Payne rajongóinak kötelező, de bátran ajánlható mindenkinek.
A történet nagy része egy szerelmi szál köré épül, s e mentén haladunk majd előre, és derül ki egyre több és súlyosabb titok. Először a gyilkossággal vádolt Mona Sax nyomába eredünk, majd egy szinte azonnal bekövetkező fordulat után már vele együtt küzdünk, hogy előrébb jussunk. A sztori egyébként nem szűkölködik izgalmas és fordulatos csavarokban, bőven lesz részünk meglepetésekben.
A játékmenet szerencsére nem sokat változott az első rész óta. Megmaradt a harmadik személyű nézet, és most is segítségünkre lesz a Bullet Time, vagyis az időlassítás. A képernyő sarkában egy kis homokóra-ikon jelzi, hogy mennyi ideig tudjuk lassítani az időt. Ilyenkor a környezet belassul, mi pedig könnyűszerrel leszedhetjük a rosszfiúkat. Használni is fogjuk majd bőven ezt a ficsőrt, hiszen többnyire jókora túlerő ellen kell majd érvényesülnünk.
Szintén jópofa megoldás, hogy nem csak Max-et irányíthatjuk majd, hanem két pálya erejéig Mona-t is lesz alkalmunk terelgetni. Ami külön érdekes, hogy az egyik alkalommal, mikor Mona-t irányítjuk, ugyanazokat az eseményeket fogjuk átélni ismét, amiket előzőleg már Max-el teljesítettünk, természetesen más szemszögből.
Mindenképpen meg kell jegyezni, hogy - hasonlóan az előző részhez - a játék most is teljesen lineáris. Hogy ez jó-e, vagy sem, azt mindenki döntse el maga, de engem speciel egyáltalán nem zavart.
A játék legnagyobb erénye egyértelműen a hangulat. A környezet és a karakterek is elképesztően néznek ki, a grafika egyszerűen gyönyörű. A város (New York) ábrázolása fantasztikus, süt róla a sötét, nyomasztó légkör. Szinte minden fekete vagy szürke színben pompázik, ráadásul állandóan szakad az eső. Ezek együttesen hihetetlen módon rá tudnak telepedni a játékos lelkére, s már-már mi is átérezzük Max fájdalmát.
Az átvezetők szintén rendkívül hangulatosak. Hasonlóan az első részhez, most is képregényszerű képek kötik össze az egyes fejezeteket, s ezek alatt mesélik el nekünk a történéseket.
A grafika mellett a fizikát is meg kell említeni, amiről ugyancsak pozitívumokat lehet elmondani. A Havok fizikai engine teszi a dolgát, a hullák viszonylag élethűen rogynak össze, felboríthatjuk a székeket, illetve egyéb tárgyakat, amik mind-mind úgy viselkednek ilyenkor, mint ahogy azt a valóságban tennék.
A gépigény teljesen baráti, ma már egy alsó-középkategóriás gépen is minden gond nélkül elfut rendesen.
A fantasztikus hangulatot hivatott szolgálni a kiváló zenei aláfestés. A menüben, az átvezetők alatt, és a játék közben hallható dallamok egytől egyig a helyükön vannak, nagyon eltalálták a játék ezen részét.
A hangok amúgy is jól sikerültek, külön szeretném kiemelni a szinkronszínészeket, akik mindannyian a lehető legjobb munkát végezték. Max hangja egész egyszerűen fenomenális, de az összes többi színész is hibátlan munkát végzett.
Az egyéb hangok is jók, a fegyverek ropogása, a különböző durranások, puffanások, stb. mind jók lettek.
Az egyetlen dolog, amivel nem voltam kibékülve, az az autosave hiánya. Komolyan mondom, soha nem mentettem még ennyit játékban, főleg nem ilyen gyakorisággal. Ha ugyanis nem mentettem, akkor - köszönhetően a túlerőnek - többnyire újra egy fél hadseregen kellett keresztülverekednem magam. Élet-csomagot viszonylag gyakran találunk majd, de sokszor ez sem elég. Így azt javaslom mindenkinek, mentsen, amilyen gyakran csak tud, így egy sor idegeskedéstől kíméli meg magát.
Nagy szívfájdalmam továbbá, hogy nem túl hosszú a játék. Néhány nap alatt kényelmesen ki lehet játszani, pedig szívesen játszottam volna tovább is. Összesen három nagy felvonás, azon belül pedig 24 fejezet vár ránk, ami elsőre nem tűnik kevésnek, de ha hozzátesszük, hogy egy-egy fejezetet maximum 20-25 perc alatt le lehet tudni, akkor máris nem olyan sok.
Összességében egy nagyon jó játék a Max Payne 2. Izgalmas sztori, fantasztikus hangulat, remek zenék, és kellemes grafika, valamint jó fizika jellemzik. Nem csak a műfaj és Max Payne rajongóinak kötelező, de bátran ajánlható mindenkinek.
PRO:
- sztori
- hangulat
- képregényszerű átvezetők
- zene
- szinkronhangok
- gépigény
- Mona
KONTRA:
- nincs autosave
- picit rövid
93%
