Plants vs. Zombies (by jardo)

Mostanában újra igencsak divatosak lettek a különböző platformjátékok. Ezek között nem egy olyat találunk, amely mindössze néhány ügyes programozó keze munkája. Gondoljunk csak pl. a World of Goo-ra, a Braid-re, vagy éppen jelen írás alanyára, a Plants vs. Zombies-ra. Ezen játékok kevés pénzből készültek, nem előzte meg őket óriási hírverés, ahogyan azt megszokhattuk a nagyobb fejlesztők és kiadók esetében. Mégis sikeresek ezek az alkotások. Hogy miért? A válasz egyáltalán nem nehéz: egyszerűség, mégis nagyszerűség! Ezek persze nagy szavak, a képlet azonban tényleg ennyire egyszerű.

Nem kivétel ez alól a Plants vs. Zombies sem. Tulajdonképpen egy Tower Defense típusú játékot kell elképzelnünk, átültetve egy látszólag békés, nyugodt helyszínre: saját kertünkbe. A játék lényege ugyanis nem más, mint hogy a veteményesünk és házunk ellen támadó zombik áradatát különböző kerti növények segítségével kell megállítanunk. Ahogy haladunk előre a játékban, úgy lesznek elérhetőek az egyre komolyabb és jobb, s ezáltal értelemszerűen jobban is használható növények. Ugyanakkor a zombik is egyre változatosabbak, gyorsabbak és erősebbek lesznek, s jóval nagyobb számban támadnak majd, mint az elején. Viszonylag sokféle növény található a játékban, így mindenki megtalálja majd a stílusának leginkább megfelelőt, amivel a legjobban tud érvényesülni. Ugyanez a változatosság igaz a zombikra is, belőlük is sokfajta van, mindegyikük más-más tulajdonsággal. Nehezíti a dolgunkat, hogy csak korlátozott számú növényt vihetünk magunkkal a pályára, így alaposan meg kell fontolnunk, melyeket akarjuk használni. Több szempont alapján dönthetünk, mint pl., hogy melyiknek van nagyobb tűzereje, melyik lő gyorsabban, melyiket olcsóbb letelepíteni, stb. Egyébként minden zombi esetében megvan, hogy melyik növény ellene a legalkalmasabb, s ugyanez igaz fordítva is, azaz minden növénynek van valami gyenge pontja. Ezt ki kell majd tapasztalni. Segítségünkre van ugyanakkor az Almanach, melyben minden zombiról és növényről részletes leírást találunk. Miután ezt megszereztük, a játék jóval könnyebbé és egyszerűbbé válik. Talán túlságosan is, hiszen ezzel éppen azt az élményt veszítjük el, hogy mi magunk jöjjünk rá a megfelelő taktikára. Bár az is igaz, hogy használni nem kötelező.
Emellett kipróbálhatjuk magunkat számos minijátékban is, melyek legalább annyira jópofák, és szórakoztatóak, mint a főküldetések.

A játék legnagyobb erénye, hogy elképesztően addiktív, teljesen be tudja szippantani a játékost. Ha ugyanis valaki csak egy rövid ideig szeretne játszani, az ugyanolyan jól fog szórakozni, mint aki hosszabb ideig tolja. Ráadásul játék közben eluralkodik az emberen az a bizonyos 'na még egy pályát'-érzés, a végén pedig azon kapjuk magunkat, hogy már órák óta küzdünk a zombikkal.
A játék hossza egyébként megfelelő, viszonylag hosszú a játékmenet, nem is beszélve a korábban már említett minijátékokról, melyek szintén dobnak a játékidőn. Ha ehhez pedig hozzávesszük, hogy mennyire le tudja kötni az embert, akkor nem kell attól félnünk, hogy hamar ráununk. Annál is inkább, mert a pályákon zajló "harcok" annyira intenzívek, hogy közben egy percig sem tudunk majd pihenni.

A grafika szintén kellemes, rajzfilmszerű, már-már karikatúrába hajló, ami még egy lapáttal rátesz a remek hangulatra és humorra. Gépigényről pedig beszélni sem érdemes, hisz olyan tulajdonképpen nincs is.

A hangokra sem lehet panaszunk, a zene nagyon jó, fülbemászó dallamok szólnak végig a játék alatt. A zombik és növények hangjai úgyszintén jók lettek, ezeket sem érheti kritika.

Összességében egy remek játék lett a Plants vs. Zombies, amely megmutatta, hogy egy kis kreativitással és odafigyeléssel sokkal jobb játékokat lehet készíteni, mint egy zsák pénz segítségével. Élményben, humorban és izgalmakban ez is tud annyit, mint bármelyik nagy nevű játék, sőt, esetenként még többet is. A Plants vs. Zombies egyértelműen az év egyik legnagyobb meglepetése, és egyik legjobb játéka.