Fahrenheit

Kiadó: Atari
Fejlesztő: Quantic dream

A Fahrenheit 2005-ben jelent meg, nagy nehézségek után, kezdetben epizódos szériát terveztek, utána 100% kalandjátékot, volt hogy leállították a projektet, még kiadó váltást is megélt. A megjelenés után is volt egy keveredés, Amerikában Indigo Prohecy néven jelent meg a Fahrenheit 9/11 film miatt és ki kellett vágni belőle az erotikus jeleneteket is, de kiadtak egy rendezői változatot mely tartalmazta azokat.
A franciák mindig készítenek valami érdekeset a játékipar számára, ez most sincs másképp. Fahrenheit nagyszerű történettel és karakterekkel rendelkezik, de nem ettől különleges, hanem a játékmenettől, amiben ügyesen van vegyítve a kaland és az interaktív mozi elemei.
A kaland elemeket tartalmazó rész csupán párbeszédekből áll és az sem úgy van megoldva, mint a Sam & Max-ben vagy ehhez hasonló játékokban, itt csupán néhány másodpercünk van feltenni a kérdéseket és abból sem mindent tehetjük fel.
Az interaktív mozi rész dominál leginkább. Ez ügyességi feladatokat takar, mely szituáció érzékeny reflex-gombnyomogatás.

Történet
Aki játszott a demo-val, az ismeri a kezdeteket, egy new york-i kávézóban vagyunk Lucas Kane aki egy brókercég rendszergazdája éppen egy hidegvérű, precíz döfésekkel végrehajtott gyilkosságot követ el, önkívületi állapotban, látomásokkal megfűszerezve. Miután végzett az ismeretlen emberrel el kell takarítanunk a nyomokat és el kell pucolnunk a tett színhelyéről. Ez után jön a másik két legfontosabb szereplő, kiket felváltva kell majd irányítanunk a történet során, az egyik Carla Valenti nyomozó szép testi adottságokkal, társa Tyler Miles afroamerikai laza csávó. Mikor őket irányítjuk, akkor bármikor lehetőségünk van váltani köztük, de ez fontos is mert van olyan amit csak Tyler hajlandó elvégezni és van amit Carla (Például míg Carla nem mászik kukába addig ő könnyebben szót ért a koldussal, de Tayler belemászik a szemetesbe, de a koldus semmibe veszi.). A történet során 50 helyszínt fogunk bejárni, de nem mind New York-ban lesz, és számíthatunk egy kis múltban való vájkálásra is.

Játékmechanika
A játéknak a különleges ízt a már említett ügyességi részek adják, melyek leginkább a konzolos társadalomnak köszönhető – amit én személy szerint nem bánok, mert ettől más és mindenkinek emészthető. Az egész akció részben három folyamatot különböztethetünk meg.
Az egyik, mikor erőt kell kifejtenie a szereplőnek (mint például súlyemeléskor vagy egy mozgó járműbe való kapaszkodáskor) akkor balra-jobbra kurzort olyan gyorsan kell nyomkodni, ahogy csak tudjuk, mert különben nem fogunk továbbhaladni a történetben, de a bal-jobb kurzornyomkodásnak van még egy fontos fajtája.
Az amikor szabályoznunk kell valamit, mint például a légzésünket vagy az egyensúlyunkat.
Harmadik akciórész lényege az, hogy egy iránygombot akkor nyomjuk meg, amikor pont kell és az egérrel is rá kell segíteni. Ennél a résznél szembesültem az egyik legnagyobb problémával, ami abból állt, hogy amikor vannak az ügyességi részek, akkor nem tudok figyelni a történetre így csorbul a lényeg és így jobban élvezi a játékot az aki a hátam mögül követi figyelemmel az eseményeket.
A kamera nem dinamikus, gombnyomásra lehet változtatni a nézetet, de így is előfordul, hogy nem tudunk mindenhová belátni, de ettől függetlenül járjuk be a környéket, nézünk be minden szekrénybe, mert értékes bónusz kártyákkal gazdagodunk, amikért zenéket, videókat és művészvázlatokat kapunk. Élet pontokat találhatunk, amik Lucasnak nagyon jól fognak jönni akció közben.
Jobb alsó sarokban néha feltűnik a pszichikai állapotot jelző mérce, ami kezdetben változtat a történetmesélésen, de később csak annyit jelent, hogy ha nullára redukálódik, akkor befejeződött a játék.

Látvány és hang
A játék nem egy szépség, legfőképp azért, mert mosottak a textúrák, a modellek szögletesek, de ezektől függetlenül, még mai szemmel is kellemes darab az ICE engine. Ez annak köszönhető, hogy a motion capture-t használtak animációkhoz, és szinte bármihez hozzá lehet nyúlni, ami a szekrényen van, legyen az rádió, yo-yo vagy akár számítógép.
A legnagyobb erőssége a hangok. A szinkron kiváló, a zenét pedig Angelo Badalamet (Twin Peaks) komponálta, csak sajnos három dalt variálnak egész végig. Szerencsére szereztek néhány más számot olyan előadóktól, mint Nina Simon vagy Theory of a Deadman, de ezeket csak akkor hallgathatjuk, mikor bekapcsoljuk a cd lejátszót.

Ending
Nagyszerű játék, mindenkinek ajánlom, aki nyitott a különböző stílusok felé és szereti a művész szinten megalkotott misztikus történeteket. Ha meg az angol nyelvel lenne gond az sem baj, mert van hozzá egy 100%-os felirat magyarítás, ami mindenkinek teljessé teszi az élményt. Van egy két hibája, az tény, nem egy szépség, az is tény, de kötelező, az is tény.

Pozitívumok:
+ Történet
+ Szereplők
+ Zene
+ Hang effektek
+ Játék menet
+ Karaktermozgás[/color]

Negatívumok
- Grafika
- Misztikus befejezés nem mindenkinek jöhet be
- Frusztráló lopakodós rész

90%