Full Throttle (by Balee)

Újabb klasszikus LucasArts-os kalandjátékot fejeztem be, hát nem hittem volna, hogy a The Secret of Monkey Island és a Day of the Tentacle után tudnak újat mutatni, de a Full Throttle zseniális, de vmi egészen más mint az előbb említett két remekmű, kevésbé az elborult humor mint inkább a filmszerűség és a mesterien megkomponált jelenetek jellemzik a játékot. Teljesen az volt az érzésem, mintha egy filmbe csöppentem volna. Az egész úgy ahogy van zseniális, a tényleg LucasArts nem tudott hibázni, minden a helyén van: a történet, amely még egyszerűsége ellenére is mesterien van tálalva, filmszerű bevágásokkal, remek szereplőkkel, akik jellemmel, egyéni karakterisztikával bírnak..., na de menjünk szép sorjában.


A történetről

A Corley Motors vállalat, az amerikai álom megtestesítője, minden Szelíd Motoros „családja" válságos napokat él át. A világ megváltozott, a népet már kevésbé hajtja a szabad száguldás vágya, ráadásul a cég elnöke Malcolm Corley is elég rosszbőrben van. Egy szó mint száz a részvényesek találkozót terveznek melyen vázolni kívánják a cég jövőjét. Az elképzelések nem túl fényesek, az amerikai álom úgy tűnik behódolna a japán kisautógyártásnak és ezentúl ún. minivan-eket gyártana. A Nagy Öreg hallani sem akar a dologról, a helyzet tehát némiképp feszültnek mondható. A bevezetőben épp az öreg Corley-t és minden hájjal megkent, kétszínű tanácsadóját, Rippburger-t láthatjuk vitatkozni, amikor Ben és kis csapata sajátos módon előzik meg gépkocsijukat. Csak egyvalaki képes ilyen „laza" tettre, Corley azonnal felismeri régi barátját Ben-t, a Polecats motoros banda vezérét. Nosza követik is őket egy kis iddogálás és némi sztorizgatás reményében. Rippburger először bölcsen a kocsiban marad, ám amikor már éppen oldódni kezdene odabent a hangulat, váratlanul betoppan, kétes értelmű megjegyzéseket kezd tenni Malcolm Corley egészségére vonatkozóan, valamint fel kívánja bérelni Ben bandáját, hogy legyenek a kíséretük a részvényesek találkozójáig. Ben önérzetét sérti a lealacsonyító modor és Rippburger-rel együtt távozik a helyiségből egy kis „négyszemközti tárgyalásra". Kint azonban már lesben áll a tanácsadó két „nagytudású" biztonsági őre, akik egy vaskos husáng segítségével átmenetileg nyugalomba helyezik hősünket, mialatt Rip elhiteti a bandával, hogy a vezérük ráállt az alkura és már el is robogott előre. Nosza a bandának sem kell több, nyeregbe pattannak és már dübörögnek is tova a sivatagos táj végtelenjébe.
Ripburger és kutyái ránk szállnak és végül gyilkossággal vádolnak minket, bár mi tudjuk, hogy ez persze nem igaz, hiszen mi és Malcolm Corley (a motorgyár feje) mindig is baráti viszonyban voltunk. Az öreg éppen a mi kezeink között hal meg, és utolsó kívánsága, hogy kiderítsük az igazságot, valamint megtaláljuk lányát, Maureent...
A történetet a továbbiakban nem szeretném lelőni, már ebből is látható, hogy nem mindennapi, rendkívül érdekes, abba sem bírtam hagyni míg be nem fejeztem. (na jó azért nem "együltő" helyemben toltam ki)

A játékmenetről

A játék kezelése egy kicsit egyszerűsödött az eddigi LucasArts kalandjátékok óta: most csak négy alapvető műveletet hajthatunk végre főhősünkkel - rúgás, ütés/fogás, tárgyak megvizsgálása, beszéd/ízlelés, hosszan nyomva tartott bal gombbal jönnek elő a végrehajtható cselekvések, jobbal az inventory. Nekem mondjuk bejött, de a klasszikus régi interfész kezelhetőbb volt sztem. A ránk váró megoldandó logikai feladatok talán könnyebbek mint néhány régebbi játékukban, de bizony azért elég kihívás elé állítják az embert, és már nem csak kalandjátékszerű, hanem akciójáték jellegű elemekkel is találkozhatunk. (motorozás, ellenséges motorosok rugdosása pusztakézzel, különböző az ellenektől szerezhető fegyverekkel [lánc, deszka, motoros fűrész, szegecselt koponya], a roncsderbis rész, és vannak ügyességet, jó reflexet igénylő részek, ezek bizony elég nehezek is.)
A helyszínek zseniálisan gyönyörűek, változatosak: sivatagos környék, szeméttelep, lepukkant motoros kantin, egy hatalmas lesejtezett katonai repülő, aknamező, a motorgyár és környéke, szinte Mad Max szerű hangulatot árasztanak.

A grafika, hangok, soundtrack

A grafika annak ellenére, hogy bizony 14 éves játékról van szó nagyon szép, nagyon sokat fejlődött a régebbi kalandjátékokhoz képest, mint említettem gyönyörűek a hátterek, a karakterek kidolgozása is profi, az akkori lehetőségekhez képest a maximumot hozták ki a Scumm engine-ből. Még mai szemmel is megállja sztem a helyét, talán csak az alacsony felbontás és a pixelesség lehet zavaró. (Remélem ezt is kiadják egy kissé feljavítva)
A szinkronhangokra szintén senkinek nem lehet egy rossz szava sem, vmennyi szereplő beleéléssel, a karakterhez illően adja elő mondandóját. Külön érdekesség, hogy több karakternek, köztük a főgonosznak, Ripburger-nek is Mark Hamill adja a hangját. Meg kell még említenem a félelmetesen jó soundtracket.

„You gave us wings, you gave us wheels. Thank you Malcolm Corley"
/búcsóbeszéd/

Összességében szintén egy zseniális LucasArts-os kalandjátékkal végeztem, amelyet mesteri történet, szuper karakterek, és vmi félelmetesen jó hangulat jellemez.
Csupán 2 negatívumot említenék meg: sajnos a játék nagyon rövid, talán ez egyik legrövidebb kaland amivel eddig játszottam, és az akciójelenetek egy kissé nehézre sikeredtek, nem annyira valók egy kalandjátékba sztem.

Pro:
- filmszerű hangulat és átvezetők
- király történet
- jól kidolgozott karakterek
- ötletes, nem túl nehéz fejtörők
- zseniális szinkronhangok
- hatalmas soundtrack
- változatos helyszínek
- szép grafika (sztem)
- epikus befejezés

Kontra:
- nagyon rövid
- az akció részek egy kissé nehezek

Éppen ezért "csak" 99%.